Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

sek, mezővárosok soha nem jöttek létre a közelükben, legfeljebb possessiok — parasztfalvak. A török uralom másfél százada alatt ezek a kisebb várak (tarisznyavárak, őrtornyok) nem váltak feleslegessé, sőt, fontos is volt egész hálózatuk állandó fenntartása és katonasággal való benépesítése, mivel a nagyobb várak külső védelmi övét alkották, ahonnan őrködni lehetett az ellenség portyáira, hadjárataira, falai között pedig nyugodtan éjszakázhattak a központi vár portyázó, adószedő katonái is. Füleknek ilyen „tarisznya vára" volt Somoskő és a gömöri Ajnácskő, Szécsénynek pedig a kis Hollókő és Buják. Az egykorú hadművészet számára — legyen az magyar, vagy török — parancsoló követelmény volt e kis várak ellenőrzése. Sorsukat nem formálhatták önállóan, hiszen jelentős számú katona soha sem állomásozott falaik között, így ha a központi vár gazdát cserélt, egyúttal e kis végházak is tarthatatlanokká váltak és urat váltottak. Ehelyütt két kisebb vár —• Hollókő és Buják — históriáját próbáljuk rekonstruálni a török kiűzése korszakában A tatárjárás után emelt Hollókő 1461-ig a Kacsics nemzetségbeli Szécsényi család birtokában volt. Fénykorát a Zsigmond halálától Mátyás trónraléptéig eltelt két zűrzavaros évtizedben élte. A husziták által hosszú időn át veszélyeztetett, ekkoriban még nem castrum-nak, hanem csak oppidumnak nevezett Szécsény helyett a közeli, de védettebb Hollókő várában (a latin források szerint: „arx") élt — főleg veszély esetén — nem kis udvartartásával 1442-ben Szécsényi László, itt kötött például fegyverszünetet mint Nógrád és Hont vármegyék főispánja Giskrával, kapitányaival és a zólyomi bányavárosokkal, hogy fél évig tartózkodnak egymás birtokainak pusztításától, embereik foglyul ejtésétől.

103 A magvaszakadt Szécsényi László halála után a Lossonczy és a guihi Országh családé lett Hollókő, tartozékaival (Bátka, Zsúny, Almás, Ecseg) együtt. A vár ötszögletű belső tornya épült először, nyilván az Árpád-korban, de a „palotát" a régészeti feltárások szerint a XVI. sz. elején két szinttel is megemelték. A külső várat a XIV—

XVII. sz.-ban folytonosan bővítgették.

104 A várhegy tövében — természetesen Váraljának nevezett — parasztfalu alakult ki, amely a gyér forrásokban először 1343-ban egy parasztmozgalom alkalmával, utoljára pedig 1481-ben bukkan elő.

105 Miként a várhoz tartozó Zsúny, ez a Váralja is elnéptelenedett a török korban, hiszen soha nem említik az 1542-től 1647-ig évente — ötévente készített portális összeírások és urbáriumok sem. A hollókői várban azonban 1552. és 1593. között a török rendszeresen tartott embereket: 1556-ban 18 müsztahfiz-t és 3 topcsit, vagyis gyalogos janicsárt, ül. tüzért, akik az egyetlen nehezebb ágyút — zarbuzánt — kezelték, 1565-ben 23, 1568-ban 22 müsztahfiz kapott itt zsoldhúbért.

106 De miután 1593-ban Szécsénnyel együtt visszafoglalták Hollókőt is Pálffy Miklós és Prépostváry Bálint seregei, nem volt jelentős az őrség; 1596-ban csupán 20, 1623-ban, 1625-ben, 1632-ben és 1652-ben pedig 21 magyar hajdú szerepelt a zsoldjegyzéken.

107 1663-ban — Bél Mátyás elbeszélése szerint

los — „Szécsény elfoglalása után a törökök Hollókő várát is leigázták. Akkoriban e várban mindössze csekély őrséggel Berky Mátyás és Nagy Orbán voltak, egyáltalán nem tunya emberek, azonban a nehéz helyzetben arra az elhatározásra jutottak, hogy a várat átengedik olyan feltételekkel, amelyeket a szerencse fukarsága folytán a ledkegvezobben kiköthettek. Ily módon hatalmába kerítvén a várat az ellenség a végházat jobban megerősítette, mint a keresztények idején volt, ós e helyről húsz esztendőn keresztül a környéken erőszakoskodtak." A híres török világutazó, Evlia Cselebi röviddel a vár török kézre kerülése után, 1665-ben járt Hollókőn.

109 Leírja, hogy az „ellenség", vagyis a magyarok röviddel ezelőtt, a bombázás miatt vonultak ki falai közül, ezután a hatvani török várőrség 6* 97