Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

Ezen íráson kívül az is végződik, hogy ők magokat esztendőnkint megárendáljanak. Actum Csábrág, 24

a Aug(usti) 1691° Coram me Georg(ium) Görögh Ill(ustrissi)mi d(omin)i C(omitis) Joannis Kohári p(rae) — t(itulato) provisore m(anu) p(ropria)." Az itt közölt telepítőlevelet — mint az az utólagos záradékokból kitűnik — 1734. május 28-án Vihnye helységben megerősítette gr. Zichy Károly, majd 1741. november 20-án, divényi kastélyában gr. Zichy Imre is, utóbbi viszont azzal a kiegészítéssel, hogy gyarmati jobbágyai tartoznak neki évente 8 császárfajdot és 1 őzet is szolgáltatni. A Koháry István által megbízott Bárány János soltész tehát 20 egész telekre választhatott tetszése szerint jobbágyokat, kimérve nekik a „házhely után való", vagyis nem a lakosok igaereje és vállalkozó kedve által jónak látott kiterjedésű, hanem kötöttebb határhasználatra utaló, telkenként egységesen megállapított nagyságú szántóföldeket és réteket. A letelepülés utáni első három évre adott adókedvezmény (évi 12 „pénz" — azaz garas, dénár, vagy krajcár — de aprópénz) mellett jelentős kedvezményt jelentett — még az 1671-es telepítőlevél feltételeihez képest is, — hogy a gyarmatiak Koháry Istvántól és Jánostól megkapták valamennyi királyi kisebb haszonvétel földesúri jogának élvezetét és így a városka lakóinak jövedelmeit növelték (még 1741-ben is!) a kocsmai borkimérés, mészárszéki húsvágás és az egyik malom bevételei, míg a másik malmot és a „száraz" vámszedés jogát a lakosok évente egyezség szerint haszonbérbe vehették a földesúrtól. Eltért a jobbágyfalvakban szokásos úrbéri viszonyoktól a gabona és bor után adott nyolcaddézsma, ami kevesebb volt, mint a kilenced és tized összegét kitevő ötöd. Végül a mezővárosok szokásával egyező módon a gyarmati gazdák évi 12 tallér ( = 24 rénes forint) cenzust, vagy summát fizettek, melynek fejében mentesek lettek minden robottól, legyen az szántás, vetés, kapálás, vagy kaszálás. Haraszthy Lajos még látta és röviden ismerteti is a másik földesúr, br. Szunyogh Gáspár özvegye, orbovai br. Jakusith Katalin — Koháry István sógornője — 1690. március 16-án Budetin várában kiadott telepítőlevelét.

74 Ennek „kikötései ugyanazok, azzal a különbséggel, hogy emez nem nyolcadot, hanem kilencedet szed és két ponttal több, mégpedig a 6. a mesteremberek és posztosok betelepedésére, a 7. a vallás szabad gyakorlására vonatkozik." A Balassa-jogú uradalomrész telepítésével megbízott soltész, Mészáros Miklós ugyancsak szabados lett, mint Bárány János, vagyis telket vehetett használatba anélkül, hogy utána adóval, vagy szolgáltatással tartozott volna. A mesteremberek letelepedésére vonatkozó pont voltaképpen a gr. Balassa Bálint által kiadott 1671-es „szállítólevél" eme szakaszának megismétlése. Ismereteink szerint a gyarmati csizmadiák céhtestületének 1649-ben elnyert kiváltságlevelét az újratelepítés után 1703-ban a földesurak megújították, míg a szabó céh 1713-ban úgy alakult újjá, hogy régi céhlevele helyett gr. Koháry István a szécsényi szabó, posztónyíró és szúcsmesterek 1617-ben kapott céhlevelének cikkelyeit adományozta és erősítette meg a balassagyarmati mesteremberek számára. Jóval korábban alakultak újjá tehát a céhek ebben a városban, mint eddig tudtuk! 1695-től megtartották az évi öt országos vásárt is Gyarmaton. Ami a vallásszabadságot illeti, ez a kérdés az 1690. évi újjátelepítés után hosszú vitát és ellentétet képezett a katolikus földesurak és a mezővárosban megtelepedett protestánsok között. Egy 1712-es megyei vizsgálat vallomásai szerint

75 1663 előtt a 89