Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

seregben : Rétheyből kapitány, Jánossyből ezeres kapitány, Darvasból pedig f őhadbiztos lett. Gömrey János állítása szerint sok zsákmányt is szedtek maguknak Koháry palotájában — de az bizonyos, hogy a győztesek a mindenkori hadiszokás szerint a kastély és a majorságot kifosztották. Megemlítjük, hogy Rétheyék kapitulációja után a kurucok elég őrizetlenül hagyták a várat és így ott Korponay János, Koháry leghűségesebb embere a lőcsei fehér asszony férje újból védelembe rendezkedett be és — bár katonái a várat már karácsony előtt fel akarták adni — február 24-ig kitartott, de ekkor, a reménytelenné vált helyzetben megadta magát. Ekkor lett Korponayból is — színleg — kuruc.

62 Balassagyarmat Balassagyarmat társadalmának rétegződése, a város XVII. század második felében végrehajtott telepítéseinek története ismertnek tekinthető, hiszen Belitzky János városmonográfiája

63 — a korábbi, gazdag szakirodalmat összesítve és alapos saját levéltári kutatásokat is folytatva — elvégezte a feltáró munkát. Részben a témánk minél teljesebb feltárása érdekében, részben viszont egy megtalált telepítőlevél és több újabb adat közlése céljából összefoglaljuk az Ipoly parti végvár históriáját a XVII. század végén. Gyarmat vára a Balassa család nemesi előnevét is adó ősi székhelye, mivel az Ipoly völgyében, a hadak útján feküdt, többször is gazdát cserélt : 1552-től 1593-ig a török uralta, de az ostrom során elpusztult erődítményt nem építették újjá. A tizenötéves háború elején az egész vidék végvárai újból a királyi hadsereg ellenőrzése alá kerültek, de csak 1602-ben hozott törvényt az országgyűlés a leomlott várfalak megerősítésére és ekkor nevezték ki első parancsnokait is — MorgentJialler Fülöp, majd Somogyi Mátyás személyében.

64 Ettől kezdve Gyarmat egyike lett a bányavárosokat védő végváraknak, belső igazgatási viszonyaira a véghelyekre jellemző szabadságok — kocsma és malomtartás, a várkapitány bíráskodási joga, vallásszabadság, az állami adóktól való mentesség — lettek jellemzőek. A település itt is két részből állott ; a magasabb falakkal védett, királyi katonaság által védett végházból — a „katonaváros ból" —, valamint a mellettük fekvő, sövénnyel kerített „polgárvárosból". Mivel 1652-től Balassa Ferenc és Imre aktuálisan is a végház főkapitányaivá lettek, a földesúri és a főkapitányi jogokat személyükben egyesítve gyakorolták. Egy keltezetlen, de szerintünk nem „1670 táján", hanem 1659 augusztus 22-én gróf Balassa Bálint (1626—1684) által kiadott urbárium ezt írja:

65 „Ezen Gyarmat városa elpusztult mivel mellette gyarmati végház épít(t)etett, mindazáltal határát és abban lévő szántóföldeket, kaszáló réteket, szőlőkbül való jövedelmet, abban lévő akármi név(v)el nevezendő jüvedelmet az urak őnag(yság)ok, tudniillik Balassi família, bírják és percipiálják, úgy mint az hel(y)nek földes ós örökös urai. . ." Balassi Imre és Zsigmond idejében 18 egész házhely volt Imre, és nyilván ugyanennyi a város „hason fele részét" uraló Zsigmond birtokában is. A vámon is fele-fele arányban osztozkodtak a grófok, a vámos évente „són, vason, madáron, sajton kívül" 108 Ft-ot lizetett ellenben az ő jövedelmét képezte a vámok természetbeni gabonabevételének 1/10-ede és a büntetések 1/3-a. A mészárszéket 1659-ben gróf Balassa Bálint (1626— 1684) évi 28 tallérért adta árendába, biztosítva a mészárosokat, „hogy kívülöttök senkinek másnak vágni szabad ne is legyen itt Gyarmaton." A végvárban a gróf kettős jogon, mint kapitány és mint földesúr is áruitathatott a kocsmában. A „seregé", vagyis a végvári katonáké és más, felesküdött lakosoké volt a borkimérés joga Szent 84