Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

Mihálytól új esztendő napjáig, míg az év további háromnegyed részében kizárólag a földesurak árulhatták a bort. A váron belül Balassa Bálint grófnak egy saját maga által építtetett és két, Eszterházy Ferencnétől, az 1652 előtti főkapitány özvegyétől vásárolt háza volt, míg a végházon kívül, „ az külső keretesben" egy negyedik háza is volt melyet Párducz Lukács alkapitánytól vett korábban. Balassagyarmat egy uradalmi ispánság központja volt az 1650-es években, amely hez 19 lakott település és 7 puszta kisebb-nagyobb hányada tartozott.

66 Az ispán irányította a mezővárosban és a falvakban lakó alattvalók szolgáltatásainak a behajtását és a majorsági gazdálkodást is. A gyarmati és a tőszomszédságában fekvő illési, szabóki pusztákon sok szántóföldet szántottak, réteket kaszáltak. A praesidium mellett a vitézek és „nemes uraimék" veteményes és káposztás kerteket tartottak maguknak, ezekből vett a földesúr 1660-ban néhányat „drága pénzen és nehezen". Továbbá említi az urbárium, hogy „ezen határban vadnak szép szőlőhegyek, kiket derekasabban a gyarmati praesidiariusok bírják, akikbül minden ember, valaki légyen az (ti. nemes, vagy nem nemes PB) kilencedet déz(s)mával tartozik." A grófnak ezen kívül „ugyanezen hegyeken vannak őna(gysá)gok saját szőlője, ki ugyan feles, akiket az jószágbeliek annak az ő limitatiója és elosztása szerint munkálódjak." Az urbárium értelmezésünk szerint feltárja és bizonyítja, hogy bár Gyarmat végvárában, illetve városában ebben az időben — 1659-ben — a 18—18 egész házhelyhez tartozó szántóföldeket és réteket már nem osztották ki a nyomásos gazdálkodás szabályai szerint minden évben nyilvetéssel (csakis ilyen értelemben beszéltek „elpusztult", vagyis déserta városról!) a lakosok, akik között nemesek és iparosok is 85