Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

dakozás velejárója. Raboltak a törökök, a tatárok, a nemet zsoldosok, a végvári magyar katonák, a litvánok és kozákok is, hiszen így, erőszakkal szerezték meg élelmezésük és fegyverkezésük anyagi fedezetét. Tudni kell azt is, hogy miután a községek és mezővárosok, valamint a nemesurak letették a hűségesküt Rákóczi zászlajára, megannyian védlevelet kaptak, amely mentesítette személyüket és jószágaikat a fejedelem hűsége alatt levő hadak kártételeitől. Ahogy a kuruc államgépezet kiépült, szabályozottá vált az adókivetés is — ami ugyancsak súlyos terheket jelentett parasztnak, városi polgárnak és nemesúrnak egyaránt, de elviselhetőbb volt a kezdeti „zsarolásoknál". Visszatérve a szécsényi „várvédelem" heteinek eseményeire, Dúl Mihály távozása után a vezetés három nemesemberre, Réthey Ferencre, Darvas Mihályra és Jánossy Jánosra hárult. Réthey a sógora volt Dúl Mihálynak (a praefectus feleségét ui. Réthey Máriának hívták) és ő volt Szécsény Koháry által megbízott kapitánya, Darvas Mihály pedig gr. Forgách Simon „delegátusa" tisztében szerepelt éveken át.

47 Csakhogy Szécsényben szeptember 6-ától már a „külső városban" volt Csizmadia Kis Ferenc és csapatnyi kuruc vitéze, ezért Dúl Mihály Kékkőn már amiatt aggódott, hogy „csak az többi között Réthey Ferencet ne hódítanák magukhoz". Rétheyék azonban még nem hódoltak be az első kuruc csapatnak. Sikerült néhány katonát fegyverbe állítaniok, mert Dúl Mihály szeptember 9-én arról tudósította Koháryt,

tö hogy Réthey, továbbá Jánossy János, Kis András és Jeszenszky Ferenc nemesek vezetésével vagy 25 lovas Szécsényből feljött Kékkőbe és azt hangoztatták, akár a Tiszáig is fölverik a kurucokat és akit elfognak közülük, odahozzák Kékkőbe. Csatlakozott hozzájuk néhány kékkői lovaskatona is, majd mintegy hatvanan „próbára mentek". Szeptember 13-ig voltak távol, Szécsénybe mentek, fogtak is három kurucot, de éjszaka azok megszöktek, így csak néhány jobbágylovat zsákmányoltak. A sikertelenül végződött portya után már nyilvánvaló volt, hogy a kuruc katonaság „Szécsényt kön(n)yen magához hajthatja, mert kevés az ember benne, noha már kész mindenütt a fonott és tapasztot(t) palángja(!) és az állások, de hóában, ha emberek és egyéb requisitumok nincsenek benne."

49 A labanc földesurakkal ellentétben a mezőváros népe nem fogadta ellenségesen az odavalósi Csizmadia Kis Ferencet és 22 kuruc bajtársát, hanem „hitre" beengedték őket a „külső", tehát a végvár falain kívül elterülő városrészbe. Érthető, hogy Réthey Ferenc, Darvas Mihály és Jánossy János bizonytalannak érezték a helyzetüket és szeptember 13-án — otthagyva feleségeiket, gyermekeiket és vagyonukat is — Csábrág fala közé kérezkedtek be. Mint Darvas Mihály jelentette Kohárynak

50 „Én Szécsényt az n(eme)s v(árme)gye determinatiojábul tehetségem szerint építettem, míg kedvem lehetett, jóforma tapasztott sarampófával, az vár körül való részeket vastag rovott fával, de oda kellett hadnunk. Ha Szécsényben ment v(agy) megyén az sok szegénylegény, hogysem mint lovát fegyverét elvegye az ellenség, az bizony mind hozzá áll." Tehát még azok a legények is, akik beálltak Réthey és Kis András labanc csapatába, inkább a kurucok mellé álltak. Hiába erősítette meg a külső várost és a belső várat is Dúl, Darvas és Réthey, a mezőváros lakossága nem bocsátkozott harcba a megjelenő kuruc csapatokkal, sőt arra az ígéretre, hogy nem tesznek kárt a városkában élő emberekben, vagy jószágokban, be is engedték őket a külső városrészbe. Ezt be is tartották Rákóczi vitézei, mert még a velük ellenséges Dúl Mihály magára hagyott feleségétől is csak két korsó bort kértek, egyéb kárt nem tettek a házban.

51 Az egykorú híresztelések elég ellentmondóak abban a kérdésben, mikor is hódolt meg Szécsény népe Rákóczinak. A kuruc Géczy Sándor már szeptember 19-én azt írta Ocskay Lászlónak, hogy"

2 a szécsényi lakosok alávetették magukat hercegük hűségé82