Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

csak néhány felső portékáját hozta ide, de egyelőre tartotta magát a királyának és KohárynaJc tett hűségeskühöz. Mi történt Szécsénnyel, miután Dúl Mihály, prefectus a Koháryuh bizalmi embere, a mezőváros újratelepítője és legtekintélyesebb lakója elhagyta ? Az iménti, szeptember 4-én írt levélben Dúl azt is közölte a Bécsben időző Koháry Istvánnal, hogy „a legújabb hírek szerint az elmúlt éjjel Szécsenynek is voltak (ti. a kurucok PB) és ha a kapun bebocsátották őket, tudom, hogy ott is hírt ha(gy)tak" — vagyis felszólították a lakosokat, álljanak Rákóczi fejedelem pártjára. Dúl jól sejtette — valóban ez történt. Szeptember 7-én a szécsónyiek az alábbi levelet küldték Kékkő várába Dúl Mihályhoz:** „K(e)g(ye)lmednek, mint nagy jóakaratú ur(unknak) ajánljuk böcsülettel való szolgálatunkat! Akarván K(egye)l(med) értésére adnunk, hogy Keg(ye)l(me)d lakosa, Csizmadia Kis Ferenc itt lévén nálunk hitre beeresztvén őtet 23-mad magával, kiknek gazdálkodással is voltunk Pernikár úr házához. Innét elmenvén Pöstyénben ottan Tornyos Jánoshoz puskával lődöztek. Az ludán(y)iakot megz(s)arolván tizedfél forintra, az halásziakot penig négy forintra, lovat is Ludánybul elvittek hatot, Halászibul penig hármot. Pösténybül elmenvén Varbó felé, ottan az varbai páter két lovát elvitték. Ismét elmenvén onnét Gyarmatra, meg(z)sarolván az gyarmatiakot kilencven tallér(z)a, az mely 90 tallért csak az tisztek számára z(s)aroltak, az közkatonák számára penig ötven forintot. Meg nem adhatván penig mind egészlen azon sum(m)a pinzt, haragjokbul elvitték az gyarmati szabadost magokkal, hogy mindaddig el nem bocsátják, valameddig azon sum(m)át le nem teszik. Útban találván ugyan Gyarmatrul Sréter János úrt, kit megkergetvén 8 lovat vontak, maga is alig szaladhatott el csak gyalog az beregben. Amellet(t) jó csomó pinzt is elvontak őkeg(ye)l(mé)tül. Onnét elmentek Nándor felé. Azért K(eg)ye(lmed vigyáz(z)on magára. Datum Szécsény die 7. (Septem(br)is) 1703. Keg(yelmed) köteles szolgái szécsényi lakosok" A levél magyarázataként el kell mondanunk, hogy Kis Ferenc korábban valóban Szécsényben élt : 1698-ban a megye rovásolói össze is írták 3 igásökrét, vagy hámos lovát, 3 tavalyi tinóját, 1 öreg sertését és 23 kila búzajövedelmét.

45 Igen valószínű, hogy foglalkozására nézve csizmadia volt, amit nem csupán az a Szécsényben az 1730-as évekig általános szokás támaszt alá, amely szerint a mesteremberek vezetéknevét mesterségük neve adta, hanem az a tény is, hogy Koháry István már 1694-ben megerősítette a két 1617-ben alapított helybéli céh, a vargák és csizmadiák, illetve a szabók, posztónyírók és szűcsök kiváltságlevelét.

46 Csizmadia Kis Ferenc főhadnagy és csapata „gazdálkodást", vagyis maguk és lovaik számára ellátást is kért. Több környékbeli falut (Ludány, Halászi, Pöstény, Varbó), valamint Balassagyarmat mezővárosát is „megzsarolták" — azaz hadisarcot kértek tőlük — továbbá lovakat is elhajtottak. Nem vitás, hogy ezek miatt idegenkedtek tőlük a kuruc felkelés kezdetén az egész országban a nemesek és sok paraszt is, ezért aposztrofálták „tolvajnak" a kuruc katonákat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a sarcolás, rablás általános szokás volt a háborúk során a török korban is, sőt, merjük állítani, hogy minden ha6 (Múzeumi évkönyv 81