Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

de a központi állami hatóságok által elrendelt lefegyverzésük — a rablások, zsákmányolások megakadályozása szempontjából — most sem lenne célszerű.

14 Igen sokatmondó Bél Mátyás észrevétele is, amit 1742-ben megjelent „Notitia Hungáriáé novae" című híres munkájában tett Szécsényre: 15

„Egykor, midőn a török szomszédságában feküdt, katonai erősség, táborhely féle volt. Senkit nem vettek fel a mezőváros lakosai közé, hacsak katonai esküvel nem kötelezte magát. Ezért a polgárok elöljárósága is hasonló volt a várbéliekéhez éspedig volt kapitányuk, a többi elöljárók pedig a katonák hadnagyi tisztét viselték. Ez a szokás ma is érvényben van, jóllehet rég a múlté már a végváriak „köztársasága". Ámha úgy történne, hogy akár támadna az ellenség, akár vissza kéne verni, senki e hadjáratból nem hiányozhatna, hacsak nem a mezőváros védelme okából maradna otthon". Mindez tehát azt bizonyítja, hogy Szécsényben 1690. után több évtizeden keresztül egyfajta félkatonai szervezet állt fenn, a lakosok katonai vártálással tartoztak, továbbá fegyvert viseltek. Az 1696-os megyei és országos portális összeírás

16 szerint Szaday András, Nyikony Gergely, Hegedűs András és Szabó János Szécsény mezőváros lakosai nevében esküvel vallották, hogy ott a földesúr kegyelméből építettek 14 nemesi házat, továbbá 35 „katonai házat", a házakhoz kerteket bírnak, amelyekből semmi mással nem függenek bizonyos kísérői ós levélhordói szolgálatokon kívül (. . . ibidem dari domos nobilitares ex gratia domini terrestris aedificates № 14, militar(es) № 35. Ad domos etiam nullos hortos a quibus nihil aliud penderet p(rae)ter servitia quaedam comitivalia et tabellar(ia). Itt jegyezzük meg, hogy Szécsény 1695-től 1698-ig három forrásban is megnevezett hadnagya, Szaday András valószínűleg azonos az 1683-ban a megye által Sobieski János elé küldött követek egyikével, aki ott a füleld lovas katonaság hadnagyának tisztében szerepelt.

17 Mivel a követutasításokban — mint láttuk — kérelmezték, hogy a török elűzése után Szécsénybe a „hontalanná" vált füleki katonákat irányítsák, lehetséges, hogy nem csupán 1683-ban, hanem 1690-ben is egykori füleki vitézek alkották az Ipoly menti végvárat újratelepítő lakosok egy részét. Két évvel később, 1698-ban Szécsényben igen jelentékeny népességet írtak már össze: 83 „incola" vagyis nem nemes lakos mellett 16 armalista és szabados (libertinus) családfőt neveznek meg.

18 A 99 háztartásban összesen 149 tizenkét éven felüli „ember" lett rovás alá vonva, azonban ebben a számban „duplán" szerepelnek a mesterek (egy rovás személyük, egy másik a mesterségük után), míg az armalisták — személyük adómentes lévén — kimaradtak, az ő számukra csak következtethetünk : Kurdis János, Labancz (másnéven Nagy) Mihály és Baghy Balázs, továbbá Mocskó András, Jeney György, Ficsor János, Raksányi Zsigmond, Szudy Mátyás — más forrásokkal egyeztetve — nemes volt. A „szabados" Vincze Mátyás négy atyafiával éppen ebben az évben, 1698. június 3-án nyerte el (Regőczi Huszár Imre nevű földesuruk „manumissionális" felszabadító levelét már korábban megszerezve) /. Lipót király címeres nemes levelét, amelyet szeptember végén hirdettek ki a vármegye közgyűlése előtt, így ez a később Rimócra költözött família is úton volt már a nemesi rendbe való felvételhez.

19 Két évvel később, 1700-ban tíz armalistát írtak össze Szécsényben:

20 az említett Baghy, Mocskó, Szudy, Ficsor, Raksányi és Jeney nemzetes urakon kívül Gombkötő Mátyást, Puchon Mátyást, Dudás Mihályt és Kiss Andrást is. Rajtuk kívül kilenc fólnemes (seminobilis) is lakott Szécsényben — Csizmadia János, Varga Tamás, Patay András, Szűr Bálint, Szent-Miklóssi Mihály, Taksony Pál, Reguli János, Koncz György és Gombkötő 76