Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

János — akik a földesúri kötelékből már felszabadították magukat, de a királyi armálist még nem szerezték meg. Szécsényben azonban néhány birtokos nemes is letelepedett. Mindenekelőtt maga Dúl Mihály (1651—1705), akit Koháry István 1690-ben megszállításával bízott meg. Dúl — mint maga mondja — 1670-ben szerezte meg a nemességet.

21 Minthogy éveken át Koháry István és Balassa Ádám birtokszerző és egyéb jogi ügyeit intézte, a maga számára is szerzett birtokokat. így Balassa Ádám bussai birtokhányadát, amelyet a gróf zálogba adott volt Gerhard Györgynének, 1200 Rft-ért kiváltotta úgy, hogy 25 éven át háborítatlanul birtokolhatja. 1700-ban Pásztón nagyobb jószágot vett, melyhez 70 „külön kenyeres jobbágy" és „elégséges rét, föld, erdő" is tartozott. Jelentős megyei tisztségekre is megválasztották, így 1698-ban Nógrád megye egyik alispánja lett (1702 őszéig) majd Nógrád, Heves és Külső-Szolnok valamint Pest-Pilis-Solt vármegyék első esküdtje és gr. Koháry István összes jószágainak praefectusaként szerepelt az 1703-as év eseményeiben. Az 1703-as esztendő eseményei, Szécsény kuruccá válásának története feltétlenül részletesebb tárgyalást érdemelnek, mert egyrészt itt tetten érhető az egykori végvár eredeti, hadászati funkciójának rövid időn át tartó feléledése, másrészt viszont rámutat azokra a korlátokra is, amelyek a végvári funkció működésót végső soron vereségre kárhoztatták. Minderre Thaly Kálmán oklevélgyűjteménye'

2 ad lehetőséget, amelyben több egykorú levél szól az 1703. év nyarának históriájáról. Koháry István, aki ekkor is tevőlegesen viselte a felföldi vicegenerális tisztét, a felkelés első híreinek vételétől élénken figyelt az eseményekre. Első tudósítója maga gr. Károlyi Sándor — egyébként sógora — volt, levélben számolván be neki Esze Tamás, Kis Albert, és más „nagyhírű tolvajok" mozgolódásáról és híveik naponkénti szaporodásáról.

23 Június első napjaiban Koháry éppen Szécsényben tartózkodik, amikor a Hofkriegsrat — vagy amint a magyarok egykor nevezték a ,Hadakozó Tanács" — hívására június 9-én Bécsbe indult. Meghagyta azonban Török Andrásnak, Nógrád vármegye első alispánjának, javasolja a megyének, küldjék ki a szolgabírákat járásaikba, parancsolják meg minden egyes faluban, „hogy szoros vigyázassál legyenek és mihelyt észrevesznek valamely kóborlókat, egy falu az más(ikna)k hírt adván persequálják mindaddig, míg el nem ejthetik, vagy foghatják őket" — vagyis mozgósíttatta a parasztvármegyót.

24 Heves és KülsőSzolnok vármegyében Ordódy György alispán elrendelte a tiszai révek őrzését egri és gyöngyösi katonák, illetve lakosok által, ugyanakkor rendszeresen tudatta a kurucok hadmozdulatairól szálló híreket is. Koháry István ui. meghagyta az uradalmaiban tisztségeket viselő bizalmi embereinek, értesítsék a „felföldi hírekről", kiváltképpen arról, hogy a kurucok —• akiket a tántoríthatatlan labanc Koháry csak tolvajoknak tekintett — átkelnének a Tiszán, vagyis vicegenerálissága illetékességi területére is betörnének. A Nógrád, Heves és Hont megyéből, sőt Kecskemétről, Rimaszombatról is érkező levelek címzettje leggyakrabban a szécsényi Dúl Mihály, aki a híreket hetente több levélben is tudatja a Bécsben időző Koháry Istvánnal, vagy az eleinte Csábrágban maradt Koháry Farkassal. Koháry Istvánt a Haditanács azért hívta Bécsbe, hogy véleményt adjon a Felvidéken támadt, most ugyan szétvert, de netán újra összegyülekező „tolvajok és lázadók" (praedones et rebelles) megzabolázása tárgyában. Koháry szerint az ismétlődő zendüléseket úgy lehetne megszüntetni, ha a német katonaság mellé — akiket a nép gyűlölt — 1000 lovas és 1000 gyalogos „magyar nemzeti militiát" toborozhatna, akik havonta 3 Ft zsoldban és kvártélyban részesülnének, miáltal elkerülhetnék azt, hogy kellő ellátás hiányában a katonák a szegény nép nyomorgatására vagy fosztoga77