Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

3000 fegyverest készenlétben tartó Balassát. A divényi úr erre megtámadta Wesselényi falvait, leölette embereit. Az ügy végül addig mérgesedett, hogy mintegy 6000 főnyi nádori sereg ostromolni kezdte Divényt, ahová Balassa Imre legalább 300 emberével visszahúzódott. A helyzet kilátástalanságát belátva a rebellis gróf 1666. júniusában megadta magát, majd Murány várába vitték fogságba. A Váralja, vagyis a mezőváros már az ostrom elején lángok martaléka lett, a kis háború végén pedig a várat is kifosztották a prédaóhes katonák. Bár ekkor Balassa még kegyelmet kapott, a Wesselényi-íéle összeesküvésbe is belekerült, ezért divényi uradalmát hűtlenség miatt elkobozták.

73 Jó másfél évtizedig a királyi Kamara kezelte a hatalmas, a Balassa-nemzetség jószágainak felét kitevő birtokot (1675-ben Bezzegh György a divényi jószágok inspektora), míg a másik fele részt háborítatlanul megtartották gr. Balassa Bálint és örökösei. Az elkobzott részt azután, 1686-ban gr. Zichy István kamarai elnök szerezte meg úgy, hogy 53 000 Ft lefizetése ellenében királyi adománylevelet kapott reá.'

4 Divény vára az 1666-os pusztulást követően már nem épült újjá, jóllehet az 1681-es országgyűlés törvényt hozott újbóli felépítésére, a bányavárosok védelmében és Esterházy Pál nádor is tervbe vette 50 magyar huszár, 20 német és 20 magyar gyalogos ide helyezését.

75 1670. folyamán, hat hónap alatt a király engedélyével Balassa Imre a várhegy aljában négy bástyával megerősítette és magas falakkal övezett kastélyt emelt lakhelyül magának. Ettől az időtől kezdve a divényi vár (arx) megszűnt létezni, az új rezidenciát a források kastélynak nevezték. így már 1672ben „in caste Но Diviniensi" székelt Franchich György tiszttartó is. Az 1680-as évek közepének hadjáratai és pestisei következtében a mezőváros is elpusztult : 1685-ben a Zichyek birtokába került nagybirtok összeírása szerint „Oppidum Divin desertum" volt.

76 1696-ban a megyei adóösszeírás

77 a földesúr tiszttartója kérésére függőben hagyta Divény státusát azzal, hogy a járási szolgabíró tartozik megállapítani a követelés jogosságát. A város bírája, Varga Miklós, továbbá Abelovszky Mátyás, Major György és Rajkó János esküvel vallották, hogy Divényben az 5 nemes úr és a kastélyhoz tartozó 4 hajdú mellett 20 gazda élt, akik a földesúr kegyességéből kúriális jogú földeket vetettek be. 1700-ban a vármegye rovásolói már 21 ,,colonus"-t és 25 „inquilinus"-t jeleztek, köztük 1—1 bírót, ispánt, kovácsot és kanászt, valamint 2 csordást.

78 Adózás szempontjából Divény is a megye taksás helységei közé tartozott, 1694es és 1695-ös adatok szerint havonta 30 Ft-ot fizettek a vármegyének az összes terhek fejében.

79 A mezőváros hajdúszabadságokkal való felruházottságát jelzi az az adat is, hogy a nemesi vármegye 1698-ban Divényt is megnevezik azon kivételezett helyek között, amelyek egykor véghelyek voltak és lakosai fegyvert viseltek, amely régi szokást a megye biztonságának megőrzése végett a jövőben is meg akarnak őrizni.

80 Az 1703-as kuruc felkelés idején Divény a vármegyében elsők között csatlakozott Rákóczi híveihez. Már szeptember 24-e előtt megszállt itt mintegy 400 talpas — azaz hajdú, gyalogos — akik maguknak lovakat szerezve elfoglalták Eszterházy Pál nádor üresen hagyott véglesi várát, ezzel a besztercei hágót is ellenőrzésük alá vonták. Lefoglalták a divényi kastély tarackjait és a kincset érő lövegeket a Tiszántúlra vitték bevetésre.

81 A kuruc korszak a hajdúszabadságok élvezetét is meghozta a mezőváros lakóinak, mivel a már többször említett 1705. július 6-án kelt megyei közgyűlési végzés

82 szerint divényi lakosok, ha nem kelnek személyesen hadra — ami a nemesek és haj-