Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

Ezután Balassa Ádám is a kurucok mellé állt, egy ideig harcolt is a császáriak ellen, de fő célja az volt csupán, hogy visszanyerje a néhai Balassa Imrétől Thökölybarátsága miatt elkobzott ősi családi birodalmát a másik oldal, a kurucok segítségével. Mivel azonban Rákóczi kötelezte Balassát az önkényesen visszafoglalt Zichy-jószkgok visszaadására

66 a harci kedv ellanyhult az egykori császári főkapitányban és 1704. tavaszától már nem vett részt a szabadságharcban. Kékkő feladása után Balassa Ádám Korponára ment, sorsukra hagyta a hűségére esküdött nemeseket és hajdúkat. Két szervitora, nemes Baghy Balázs és Fejérváry Ádám Csábrágba húzódtak és innen 1703. december 19-én kétségbeesett levelet menesztettek utána,

67 írván: „Mi N(agysá)g(o)d parancsolatja s híre nélkül semmihez sem mervén fogni — lajtorják s lészák csináltatásán kívül — rendölt helyeken heverünk, jól(l)ehet Nógrád vár(me)gyei gyalogság (-.megtartván bennek Gács várában 28:) csak Csábrág, Varbókon szál(l)ottak meg mi(nd)nyájan, úgymint 160 és egymástul nem akartak őke(g)ye(l)mek elszakadozni." Beszámoltak tehát a kurucok létszámáról és jelezték, hogy Géczy Zsigmond Apovárói előző napon „levele által Csábrág várát kérette, ki(k) neki oly választ adtak, hogy éjszakán nem jó a várat feladni, hanem gyüjjön őkegyelme dél tájban". Kérték Balassát „méltóztassék (Na)gysá(g)od cum plenarie instructione Szelényi István urat expediálni". A világos parancsolat azonban késett, ezért Baghy úr december 26-án, immár Cseriből újabb levelet írt volt urának:

68 „Az iránt akarom Nagyságodat tudósítani, K(e)g(ye)lmes Uram, ... az micsoda parancsolatom érkezet(t) . . . akiben írják hogy Eger alá kell mennem. Azért Nagyságod megbocsássék, ha úgy nem szolgálhatom, amint kellett(t). Ezen gyarló vármegye embereivel mivel hogy el kell mennek, (meg)követem Nagyságodat. Ezt is Nagyságodnak tud(t)ára adom, egyféle postás ember kiszökött az éjjel Csábrágból, az mely ember azt beszéli, hogy ha N(agysá)god jelen volt volna, feladnák az várat, de hogy sem ők az úr job(b)ágyainak feladnák, gyalázat volna ez. Ezt is tudtára adom N(agysá)godnak, hogy még csütörtökön elküldöttek éjszaka egy katonát Esztergomba" a csábrági körülzárt védők — nyilván az ott tartózkodó Kohárytól való segítségkérés végett. Ezek a levelek bizonyítják, hogy a királypárti főurak — Balassa Ádám és Koháry István, — elmenekültek, így a szolgálatukban álló szervitorok ós hajdúk haboztak, számíthatnak-e régi uraik parancsaira, vagy az új, kuruc hatalomhoz pártoljanak-e. A nógrádi nemességben még élénken élt Thököly Imre csapatainak sok kártevése és füleki ostroma és azt sem felejtették el, hogy a kurucokra vereségük után a száműzetés és birtokaik hűtlenség címén megítélt, visszavonhatatlan elkobzása várt. A tanácstalanság Balassa Ádám Kékkőn maradt katonáit még 1704. február 18-án urukhoz írt levele szerint is mardosta:

69 „Ajánljuk kötelessig(g)el való szolgálatunkot N(agysá(god)(nak), I(ste)n minden szerencsés sok jókkal áldja meg N(agysá)godat. Már harmadik rendbéli levelet hoztak rajtunk édes N(agysá)gos Uram, az mely levélnek páriáját N(agysá)god(k) megküldöttük, nem tudjuk magunkat mihez tartani. Tisztünk nincsen, aki sereg fejében választot(!) adna, látjuk, nékünk el köl(l) romlanunk. Ha N(agysá)god oly derék ember tisztet közünkben nem ad, mert it(t) nagy fenyegetésekkel vannak más hel(y)ekről való tisztek, it(t) penig csak ember sincs közöttünk, aki választót tudna adni sereg képiben, Baloghy úr nem arra való, mert it(t)hon nincs. Mink szeginy leginyek vagyunk, kérjük N(agysá)godat alázatosan, hogy fogja pártunkot, hogy nyomorúságra ne jussunk, mert mindenünkből z(s)ákmán(y)t akarnak, hogyha el nem me60