Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

gyünk. Azért minded(d)ig N(agysá)god parancsolatjához tartottuk magunkot, továb(b) is N(agysá)god mit fog parancsolni, atévők leszünk, hogy az szegény sereg kárban ne essék, N(agysá)god választját kétség(g)el elvárjuk s I(ste)nnek ajánljuk N(agysá)god(na)k köteles engedelmes szolgái, katonái Kékkői sereg Kékkő, 18. Febr(uarii) 1704." Mivel az egykori végvárak mágnás birtokosai, egyben főkapitányai, Balassa Ádám és Koháry István sorsukra hagyták katonáikat és parancsaikat már nem követhették, a katonáskodásból élő „szegény legények" közül a még habozok is a kuruc seregekhez csatlakoztak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy számos nógrádi végvárbeli katona — így a szécsenyi Csizmadia Kis Ferenc, a füleki Szőcs János —• a kezdetektől Rákóczi hadnagyaiként harcoltak és a nép is tömegestül csatlakozott a kurucok „pro patria et libertate" feliratú zászlai alatt hadbaszállókhoz. Divény A legészakibb nógrádi végvár, Divény a Balassa-nemzetaég ősi vára a bányavárosok közvetlen közelében feküdvén nem jelentéktelen hadászati szerepet kapott. A felső vár egy kőszikla csúcsára épült, alatta bástyákkal megerősített külső falak védték az erődítményt. A Balassák, akik mindannyian bátor hadvezérként tűntek ki a törökök elleni háborúk során, Kékkőhöz hasonlóan Divényt is fegyveresekkel, lőszerszámokkal rakták tele. A vár története alapján erre szükség is volt, hiszen a törökök 1576-ban véres ostrom után bevették és bár 1593-ban a többi nógrádi várral együtt innen is elmenekültek,

70 a XVII. század folyamán, ha módjuk nyílt rá, a magyar végvárhoz tartozó falvakat megadóztatták. A divényi vár az 1650-es években került Balassa Imre birtokába, aki egyszerre volt az uradalom tulajdonosa és a végház kapitánya. Egy 1660-ban készült urbárium teljes képet nyújt Divény helyzetéről.

71 „Ezen várban hites böcsületes ember porkoláb szokot(t) tartani. Hajdú szokot(t) lenni az várban tizenhat, egy tizedes, egy dobos, item csaibert ós három pattantyús. A városban pedig, mivel nem holdulnak(azaz hódolnak PB) az töröknek, az város kapuján hat hajdú szokot(t) lenni. Az vár kapujánál lévő bástyán, melyet porkoláb bástyájának hínak, az városbul minden étszaka két vigyázó szokott fölgyönni vártálni, aképpen a toronyban az városbéliek tartoznak nappal tornyost tartani." A katonák fizetését az uradalom falvai biztosították. A porkoláb (várnagy és tömlöcőr) évi 60 Ft-ot és 40 kila búzát, a csaibert (vagyis Zeugwarter-fegyvertáros PB) 30 Ft-ot és 18 kila búzát, a dobos 20 Ft-ot és 12 kila búzát, a tizedes pedig ugyanannyit kapott évi fizetés és járandóság címén. Hajdút az urbárium nem tizenhatot, hanem huszonötöt sorol fel, ui. 1660-tól újabb hajdúkkal erősítette meg magánhadseregét Balassa Imre. Mind egyformán 20 Ft fizetést és 12 kila búzát kaptak, ezért „esztendeig ki maga fegyverével éjjel nappal szolgált." Az uradalom többi alkalmazottja már gazdasági tevékenységet látott el. Divény régtől fogva vámszedőhely és vásártartó helység volt, így a vámos a vámszedésen kívül egész éven át „vendégfogadót" is vezetett, amelyben bort, sört, égetettbort és pálinkát árult. A divényaljai lakosoknak „régi, bevett szokás szerint" csak Szent 61