Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

unokája Ádám (1682—1714) — Nógrád főispánjai voltak, sőt Zsigmond a nádori, fia az országbírói tisztet is betöltötte — így hivatalát részben itt vezette. Fülek pusztulása után a nemesi vármegye közgyűléseit is vagy Losoncon, vagy itt, Gács várában tartották — egy jó évtizeden keresztül. Gács soha sem volt királyi végvár, de a Forgáchok — mint láttuk kis magánhadsereget — hajdúkat, szervitorokat, pattantyúst — tartottak, saját költségükön. őket telepítette le és látta el az alábbi kiváltságlevéllel 1675-ben Forgách Ádám™ „Mi, ghymessi g(rof) Forgách Ádám, nemes Nógrád s Borsod vármegyéknek főispánja, országbírája, császár és koronás király urunk, őfelsége titok tanácsa (azaz titkos tanácsosa PB), komornikja és Magyarországban levő szabad királyi városoknak főbírája etc. Minden rendbelieknek, valakik ez levelünket látják, olvassák, vagy olvastatni hallják, tudtokra adjuk, hogy minekutánna magunkban elvégeztetett akaratunk szerént azt tettük volna fel szándékul, hogy az pogán(y)nak közelítése s veszedelmes szomszédságára nézve gácsi várunknak szükségnek idejében bátorságosabb megoltalmazásaért annak környékét, avagy alját török igától való szabadság szeretők, mind lovas, mind gyalog renden levő katona személyekkel megtöltsük s szál(l)ítsuk és azokat ugyanoda lakóul is befogadjuk. Az okáért aziránt való igyekezetünknek végben vitelére felyül megírt mód szerént minden rendbélieknek értésekre akartuk ez levelünk által adnunk, hogy valakinek azon Gácsváralján való letelepedéshez, vagy lakáshoz kedve s hajlandósága lészen, teljes szabadságot adtunk az olyannak, hogy ott való tisztviselőinknek magát bejelentvén s az által kimutatandó hellyel, rétekkel, földekkel és kertekkel megelégedvén azt bízvást megszálhassa és fiúról fiúra bírhassa szabadon, minden paraszti szolgálat, vagy adózás kívül ily ok és conditio alatt ; Elsőben hogy valakik ott letelepednek, az várhoz kötelesek légyenek s valamikor a szükség kívánja, annak megoltalmazására fegyvert fogjanak s az alája ütő ellenségnek ellent álljanak. Secundo, hogy az ott való lakosok közül senkinek se titkon, se nyilván ne légyen szabad se húst vágni, se penig bort vagy sert, éget(t) bort és pálinkát áruitatni, hanem egyedül magunknak járjon abbéli jövedelem annak az helynek fennállatáig. Tertio az mikor vagy magunk, vagy hozzánk tartozók közül valakinek parancsolatunk mellett oda kelletik mennünk, vagy menni, valamennyi számú személyt parancsolunk in tali casu illendőképpen mellettünk, vagy képünkbéli mellett felülni s talpon lenni kötelesek elkésérteni. Quarto magunk után ott való főtisztviselőnktül hal(l)gatni s annak engedelmeskedni tartozzanak. Ezeken kívül penig mi is ellenben assecuráljuk őket, hogy semmiféle paraszt szolgálat, vagy adózásra se most, se jövendőben vagy maradékink nem fogjuk kén(y)szeríteni. Nemes uraimékot penig minden tehetségünkkel nemesi szabadságokban nemhogy megbántanánk, sőt, inkább megtartani és oltalmazni kívánjuk. Melynek nagyobb bizonyságára adtuk ez pecsétes pátens úri levelünket. Datum in arcé nostra Galgócz, die 20 mensis sept(embris) A(nn)o 1675." Ez a telepítőlevél, melynek lelőhelyére Belitzky János szíves segítségével találtunk rá, egyike az ismert csekélyszámú „hajdúszabadságot" biztosító telepítőlevél-