Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

me, idein tudtunkra adván magunkra is, amikor valakivel derekas pőréink lennének. 31. Az mi expressa commissionk (kifejezett parancsunk PB) nélkül senkinek ők(e)g(yel)me a várban szállást ne adjon. Mivel penig mindent ember írásban nem foglalhat, a többit hagyjuk ó*k(e)g(ye)lme discretiojára és dexternitására, nem kételkedvén benne, hogy ezeken kivöl is valamit ők(e)g(ye)lme a mi jónkra és megírt tiszti s hivatalja s gondviselése alá bizatot(t) gáchi várunk(na)k megtartására feltalálhat és kigondolhat, azt el nem mulatja. Az mit penig kárunkra lát lenni, azt minden tehetséggel eltávoztatja. 32. Ezen instructionban penig és felől előszámlált punctumokban foglalt rendelérinkban tartozék ők(e)g(ye)lme mint böcsületes, hív és igaz szolga, minden tehetséggel híven és igazan eljárni. Mire segélje I(ste)n ők(e)g(ye)lmét ! Datum in arcé nostra Gách die 1. Maii 1667. Forgách Ádám" Az instrukció pontjai magukért beszélnek. Liberchey Mihály — korábban 8 éven át a megye alispánja — mind a földesúr katonaságának, mind a gazdálkodást irányító tiszteknek (tiszttartónak, számtartónak, porkolábnak) parancsnoka volt és intézte a vár „diplomáciáját" is — szomszéd magyar és török várakkal való jó kapcsolatra is ügyelve. Gács másik funkcióját uradalmi központ jellege adta. A tiszttartó — sok éven át Maklcfalvay János — irányította a majorsági gazdálkodást. Műveltetett ugyan kisebb szántóföldeket is, de a majorok, istállók főkincsét 1678-ban 71 szarvasmarha (köztük 24 fejős és 3 borjas tehén, 33 borjú, 3 bika és 8 igás ökör), 31 öreg sertés, 350 juh és 150 kecske képezte/

6 Végül a gácsi vár igazgatási jelentőségét az adta, hogy az itt lakó Forgáchok — Zsigmond (1592—1621), fia Ádám (1622—1681) es A gácsi kastély 51