Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

ség ijedtében minden vérontás nélkül, a szabad elvonulás feltételével önként feladta a várat. A magyar katonák azonban úgy hitték, hogy a török — Hasszán és 50 embere — nagy kincseket is magukkal vihettek, ezért hitre adott szavukat megszegve a közeli Csecse falunál cselt vetettek nekik. A lesvetés nem sikerült, „őket a Törökök egyes egyig mind felkonczolták". A nagyobb baj az volt, hogy az eseten Murtuzán aga feldühödött és egy fél évvel később „szeptemberben" 3000 fegyveresével megostromolta Bujákot. A várat elfoglaló Berezeli János csupán negyvenheted magával védte a falakat, ezért nem volt esélye a sikeres ellenállásra. „Nehogy az ellenség vad haragját felkorbácsolják" a védők tanácsot tartottak és ezen úgy határoztak, életük megtartása és szabad elvonulás feltételei mellett harc nélkül feladják a várat. Murtuzán aga azonban bosszút állt Hasszán aga megcsúfolásán és emberei adott szó ellenére történt megtámadásán, ezért a várkapun kilépő magyarokat mind egy szálig lemészároltatta. Másnap a várat felgyújtotta és leromboltatta, majd visszavonult Hatvanba. A történetből nem derült ki, melyik évben történhetett a két ostrom. Hiába kerestük, egyik forrásban sem jelezték, melyik esztendőben esett a tavaszi magyar és a szeptemberi török támadás. így nem csoda, hogy a megye történetét tárgyaló művek és az útikönyvek általában az 1663-at közvetlen követő évekre teszik az eseményeket, nyilván azért, mert az ostromlók között a gyarmati katonákat is említik, márpedig Balassagyarmat 1663 után török kézre került. Mégsem ez a helyzet ! A gyarmati katonákat ugyanis a Balassálc Kékkőre helyezték át, de együtt maradtak még sok éven át. A szereplők neve azonban ennél biztosabb támpontot képez. Hasszán aga, mint Buják parancsnoka 1670. és 1680. között több levelet is írt Koháry Istvánhoz, így valószínű, hogy a későbbi években is ő maradt a vár élén. A magyar kapitány, Berezeli János 1678-ban még „Füleken lakozó" egyszerű „hajdú", aki „kuruez korában" kárt tett Balassa Ádám kékkői főkapitánynak, ezért Кeszihóczi Gáspár gyalogos hadnagynak és társainak kellett kezességet vállalni, hogy törvény elé állítják. 1683. november 9-én a Nógrád vármegye közönsége által Sobieski János és az őt kísérő császári seregek elé induló tárgyaló küldöttség számára adott utasítás aláírói között szerepel imígyen: „Bertzely János, a füleki lovas katonaság hadnagya."

53 Következésképpen Berezeli és katonái, korponai, kékkői és „gyarmati" hajdúk legkorábban 1684. júniusában, de a legvalószínűbben egy évvel később, 1685. júniusában támadták meg Bujákot. így érthető, hogy sem az 1682-ben elpusztult Fülekről, sem az 1684. elején felgyújtott és elhagyott Szécsény magyar katonái nem voltak köztük, míg viszont a török csapatokat már nem a bujáki aga feletteseként 1683-ig ténykedő szécsényi szandzsákbég, hanem az 1686. augusztus 18-ig ellenálló Hatvan agája, Murtuzán vezette. Buják keresztény ostroma azért történhetett inkább 1685-ben, mert addigra a pestisveszély is elmúlt és valószínűleg csatlakozott a Nógrád, Vác és Pest várai ellen indított szövetséges támadáshoz, amely lekötötte a budai és egri török erejét. Amikor azután a három vár közül Nógrád és Vác 1685. augusztusában elesett, a törökök minden erővel igyekeztek az Eger várát támogató Hatvan helyzetét megerősíteni, úgy, hogy a legközelebbi, csekély erővel védett Bujákból kiűzzék a kellemetlenkedő magyar hajdúkat. Buják megvédésére nem vállalkoztak, ezért inkább maguk rombolták le falait. 39