Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

I nyelt török őrsége is csupán 28—30, vagyis három tizednyi (bölük) müsztahfiz-ból — gyalogos várvédőből — állt. 41

1593. decemberében Buják — Szécsényhez, Hollókőhöz és a többi nógrádi várhoz hasonlóan — Prépostváry Bálint csapatai által felszabadult a török iga alól és 70 éven át nézett farkasszemet általában 25 huszárból 50 hajdúból és 3—4 tüzérből álló kis védőrsége a a hatvani és egri törökökkel

43

. 1630-ban Báthory Istvánnal kihalván a dúsgazdag család férfiága, bonyolult házassági kapcsolatok eredményeként Nyáry Krisztina és férje, Eszterházy Miklós nádor ( + 1645) vált a bujáki uradalom birtokosává. Nyáry Krisztina és Homonnay Drugeth János országbíró 1641-ben, 1400 arany és 1200 ezüst tallér kölcsön ellenében Eszterházy Pál bányavárosi vicegenerálisnak zálogosították el egész bujáki uradalomrészüket, amelyhez Bujákalja, Hihalom, Palotás(hatvan), Bér és Csór nógrádi falvak mellett több Heves és Pest megyei birtok is tartozott. Az Eszterházyak Zólyom és Dobroniva várát birtokló ága végig a XVII. században zálogos birtokosa maradt a bujáki uradalomnak: előbb, 1653-ig Ferenc, majd — 1681-ig — Miklós és Sándor, végül az előbbi leányai, Ágnes {gr. Forgách Simonne) és Kata (Balassa Péter, majd Pinnyey János alnádor neje), illetve az utóbbi fia, István ( + 1714) lettek osztatlan birtokosok.

43 Eszterházy Miklós 1653-tól 1663-ig töltötte be a bujáki főkapitány tisztét, de, mint maga mondta, „azon idő alatt két esztendőbeli füszetésemnél többet kegyelmes urunk, őfelségétől nem vettem."

44 Emiatt a birtokain való gazdálkodásból igyekezett jövedelemhez jutni. A század elejétől bizonyítható, hogy a mindenkori bujáki kapitányok vették bérbe a váci püspökségtől a várhoz tartozó falvak dézsmajövedelmeit ;

45 így 1620-ban Táby Mihály (24 Ft). 1622-ben Csorvássy (Chyorvassy) János (50 Ft), 1628-ban Posgay Péter (60 Ft) neve szerepel a jegyzékeken. 1653-ban Eszterházy Ferenc már 148 Ft-ot adott Buják, Hihalom, Nádor, Palotáshatvan, Csór községek és Hényel puszta Nógrád megyei, illetve (Galga) Hévíz, Túra, Boldogfalva és Szentlászló Pest megyei falvai dézsmálhatásáért, míg Eszterházy Miklós 1656 és 1668 között évi 168 Ft árendát fizetett ezért a jövedelmező jogért. A vicekapitány, nemes romhányfalvi Farkas György is élt mind az inscriptio, mind a dézsmaárenda jövedelemszerző lehetőségeivel : 1659 és 1662 között, több részletben, legalább 400 magyar Ft kölcsönt adott Eszterházy Miklósnak ós Sándornak, ennek fejében haszonélvezetbe kapta a Buják melletti Hényel pusztát, gazdag szántókkal, rétekkel, legelőkkel és makkos erdőkkel.

46

1657-ben Farkas György nevével találkozunk a váci egyházmegye tizedbérlői között is: a Pest megyei Gyömrő (4 Ft), Hévízgyörk (6 Ft) és Szentlőrinckáta (12 Ft) fele gabona, bárány, méh és bortizede behajtására szerzett jogosultságot. Néhány nevet a végvár alacsonyabb rangú tisztjei és egyszerű katonái közül is ismerünk : 1655-ben Dienes György várnagy, Szabó Mátyás porkoláb és a vitézlő rendből Madarász Péter, valamint két kivénhedt, hetven éven felüli katona, Tasi János és Bábik György tanúskodtak egy ügyben, míg 1664. januárjában Zólyomban álltak hadbíróság elé az immár török kézre került végház utolsó magyar katonái közül Horváth Máté lovashadnagy, Csór György várnagy, továbbá „Juzab" Fejérváry János szervitorai, Rontó Miklós és Adonyi Miklós, illetve Farkas György alkapitány szervitorai, „Pál mester" és „Rab Jancsi", végül Nagy Mihály őrkatona amiatt, hogy — állítólag uraik tudta és beleegyezése nélkül — elhajtották Koháry István Almás nevú falujában élő jobbágyainak marháit.

47 Az egyszerű katonák tehát már raboltak, hogy megélhessenek. Említettük már, hogy Nógrád mellett Buják hadinépéről is azt jelentette az Udvari Hadakozó Tanácsnak „hogy a legénységnek majd éhen kell halnia".

48 Ekkor már csak 26 magyar ós 4 német katona volt a várban. 36