Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

Buják vára 1663. novemberében, Szécsóny elestével Buják, ez a „kisebb és erőtlenebb" vár is az ottomán porta uralma alá került. Mocsáry Antal — a „Collectanea ad históriám Comitatus de Neograd" című kéziratos munkára támaszkodva — úgy tudja, hogy a török hadvezetés Hasszán agát rendelte oda 50 emberével.

49 Míg a többi hódolt várban gyakran évente változott a török parancsnok, Hasszán legalább 15 éven át szolgált, mint bujáki aga (1670-ből, 1675-től és 1680-ból is fennmaradt egy-egy Koháry Istvánhoz írt levele). Evlia Cselebi erősen túlzó leírása szerint „a városban 300 szúk ház" volt és a templomot dzsámivá alakították.

50 A források tanúsága szerint a török uralom alatt Bujákalja (vagyis a „város") és az uradalom többi faluja meglepően békésen élt és dolgozott. Szó sincsen arról, hogy e falvak elnéptelenedtek volna, hiszen 1673-ban 41 bujáki, 27 hihalmi stb. felnőtt férfi tett tanúvallomást az ispánok felelősségre vonása ügyében. A helyzet inkább az, amit 1690-ben vallottak a parasztok, vagyis, hogy „az török ideiben is, midőn tudniillik Budán, Hatvanban, Pesten, Bujákban és más több erősségben is török lakott volna, mindenkor szabadon bírták Zólyom várának urai, néhai Eszterházy Miklós és Sándor" az uradalom Nógrád, Pest és Heves megye falvait. A magyar földesurak ispánokat tartottak a töröknek hódolt faluban, rendszeresen beszedették az adókat, dézsmákat és „ajándékokat", az agával való kapcsolatukat pedig az — igaz kényszerű — együttműködés jellemezte. Az Eszterházyak és a bujáki várhoz tartozó „szegénység" 1670-től éveken át kontraktust kötött a földesúri járadékok beszolgáltatásáról. Az alattvalók vállalták, hogy minden évben, „mingyárt a török tizedje után" kiadják a gabonadézsmát és azt Szent Mihály napig fel is szállítják Zólyomba. Eszterhazyék elengedték a török által is adóztatott jobbágyaik kilencedét, viszont kikötötték ; „mindazonáltal ha Isten Buják várát magyar kézhez adja, akkor tartozunk vagy kilencedet adni 6n(agysá)goknak, vagy pedig majorságbeli vetést tenni." A jófajta bujáki borból viszont mind a kilencedet, mind a tizedet beszedték a magyar birtokosok és az uradalom népének azt is vállalnia kellett, hogy természetben felszállítsák a bort a távoli Zólyomba. A dézsmabor szép jövedelmet hozott a két Eszterül