Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

(1643—1644 és 1648—1650), valamint a kitűnő Tarnóczy Mátyás (1650—1655), de ők is csak rövid ideig merészkedtek a török torkába. A váci püspökök általában kényelemben és biztonságban éltek Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, vagy Szepeshely városában, miközben a nógrádi vár plébánosai, mint vikáriusok (állandó helyettesek) bajlódtak a püspökség hitbeli és gazdasági ügyeinek intézésével. Nógrád vára tehát egyházi igazgatási központ funkciót töltött be. A vikáriusok közül Püsky idejéből Klenovics János, majd Szentmihályi János, végül Szeghedi Császár János, Tarnóczy püspöksége éveiből pedig Korompay Péter (később maga is váci megyéspüspök) neve ismert, ők kezelték az uradalom jövedelmeit és a dézsmákat is.

23 „őfelsége neográdi végháza" másik ura viszont a király által kinevezett mindenkori kapitány és helyettese volt. A váci püspökség és a kapitányok között a viszonyt évtizedeken át ellentétek árnyékolták be. A katonai parancsnokok úgy viselkedtek, mintha Nógrád vára, mezővárosa és a hozzá tartozó összes falvak teljes jogú földesurai lettek volna. Nógrádban is perlekedtek a jól jövedelmező kocsmák birtoklásán, mígnem a király a püspökségnek nem ítélte várbeli és mezővárosi italméréseket. Bár a püspökség tiszttartókat akart küldeni Nógrádba, 1649-ben az uralkodónak kellett köteleznie gr. Forgách Ádám kapitányt, hogy adjon lakást a püspök gazdatisztjének és biztosítson helyet a borok és gabona tárolására.

24 Nadányi lassan haszonbérlőjévé lett az uradalom egyre több haszonvételének : 1653. februárjában 210 Ft, továbbá 12 akó bor, 2 ártány, 1 kősó és 1 selyem derékalj éves árenda fejében bérbe vettea várbeli és a mezővárosi kocsmákat. Ugyanő inscriptióval megszerezte Tolmács, továbbá Szokolya és (Diós)Jenő községeket, valamint—a Kelechény Istvánn&k adott 100 tallér ellenében — Szántó pusztát, így itt földesúr lett. Ugyanakkor azonban magának Nógrádnak a határában is mind nagyobb részt foglalt le, ott a saját szokolyai és diósje32 Nógrád vára