Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)
igényt nyújtott be rájuk. A választott bírák a peres kereset tárgyában persze nem a szegény katonáknak, hanem a két főnemes, főkapitány földesúrnak adtak igazat és arra kötelezték a vitézlő rendet, hogy háromszázan osztozzanak azokon a szántókon és réteken, amelyet addig kétszázan műveltek volt, sőt a kertek birtoklásának jogosságát is bizonyítaniuk kellett a katonáknak. A végvári társadalom harmadik csoportját képező „szegénység" számát nem ismerjük pontosan. A „város", vagyis a külváros adóportái száma 1610 és 1625/1626 között 814-ről l-re csökkent (egy adóportát 4 egész házhely vagy 12 zsellérház tett ki), 1638-ban pedig % porta volt csupán, de ez önmagában még csalfa számadat. 13 Sok mesterember telepedett meg a biztonságos vár aljában, akik közül 1617-ben a szabók, posztónyírók és szűcsök, illetve a vargák és csizmadiák szereztek kiváltságlevelet Forgách Zsigmondtól. A két céh kiváltságlevelét az 1640-es években Forgách Ádám is megerősítette. A városban forgalmas országos vásárokat tartottak (1657-ben pl. évente hétszer!) ahol sok „külföldi" — vagyis más vidékről való — kalmár és céhes mesterember is megjelent portékáival. 14 A vámszedés földesúri haszonvételét az 1650-es években 125 magyar forint éves árenda fejében élvezte Csizmadia József? 5 Szécsény kulturális központ is volt, mert özvegy Forgách Zsigmondne Pálfjy Kata adományából 1626 körül a ferences kolostor páterei mellett oskolaházat is emeltek, amely még évtizedeken át működött : 1634-ből az iskolamester nevét is ismerjük, a horvát származású „Franchach" (értsd: F'rancsics) Gergely „tanult ember". Még 1625-ben adományozott egy házat Forgách Zsigmond özvegye Pálffy Kata asszony, hogy „az pátereknél levő tanuló deákoknak oskolaházok legyen. A ferencesek neves tanárai voltak Fulgencius páter (1628), az itáliai Terugia János (1629), majd évtizedeken át Czandler Didák (1663-ig). A diákok zöme nemesifjú volt, mint a leveléből ismert Palásihy György. 1 * A végház lakosságának vallási ellentéteit tükrözi az 1634. évi canonica visitatio is, megjegyezvén, hogy bár a nép többsége katolikus, mégis elnyomatnak, mert Forgách Ádám uradalmi praefektusa és az itt élő nemesek kálvinisták. 17 Szécsény magyar uralma az 1663. őszi hadiesemények következtében szűnt meg. Miután ui. szeptember végén a túlerőben levő török hadak elfoglalták Érsekújvárt, láncreakció-szerűén elestek Nyitra, Galgóc és a hátukban fekvő, ezért tovább nem tartható Nógrád, Palánk, Balassagyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják végházai is. A szécsényi sereg már 1663. október 6-án jelentette feljebbvalóinak, hogy nem tudják tartani magukat, ezért a vár főkapitánya, br. Koháry István — mivel maga is belátta, hogy nem védelmezheti meg —• inkább felgyújtatta azt és a fontosabb Fülek védelmére vonult vissza. 18 így a törökök 1663. november 9-ón ellenállás nélkül foglalták el Szécsényt. A törökök az elhanyagolt erősséget a hódoltsági parasztok munkájával 1665-re töltésekkel, karókkal és bástyákkal is megerősítették. Ismét megtették szandzsák székhellyé, de átsorolták az egri vilajet hatósága alá (1552 és 1593 között a budai vilajethez tartozott. 19 Parancsnokai közül az első, 1663-tól kb. 1665-ig „Cserkesz" Szkender (korábban esztergomi) bég, 1667-től Omer alajbég (a hűbéres lovasság parancsnoka), 1668-ból és 1677-ből Ibrahim szandzsákbég és helyettese, Bali bég kaimmakám, 1667-től és 1677-ből Omer aga és Tóth Huszaja, 1680-ból pedig Ahmed bég kaimmakám nevét ismerjük. 20 A szécsényi szandzsákbégek közvetlen alárendeltségében három kis török vár — Hatvan, Buják és Hollókő —• őrsége állott, de a muzulmán szpáhibirtokosok meghódoltatták és rendszeresen adóztatták az Ipolytól északra fekvő falvak népét is. A magyar és török földesuraiknak egyaránt szolgálni köteles nógrádi magyar és szláv parasztok kutyaszorítóban élésére jellemző, hogy mind keresztény, mind muzulmán 30
