Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

1677-ben Vas megyében mint az „impérium-beli horvátok kapitánya", 1682-ben pedig a nádori hadak 4. regimentje Bercsényi Miklós alatt szolgáló kapitánya szerepelt egykorú forrásokban.

18 1684. január 25-én ők ketten írták alá azt a parancslevelet, amelyben „a méltóságos generálisok parancsolattyából" a két szécsényi parancsnok meghagyta Kecskemét és más hódoltsági városok és falvak bíráinak, hogy „éjjel nappal jövest jöjjetek élőmbe minden késedelem nélkül, mivel kegyelmes urunk, koronás királyunk, őfelsége hűséges szolgálattya kiváltképpen való dolga végett lészen veletek beszélgetésem, azt elvégezvén és annak rendi szerint titokban élőtökben adván, békivel visszabocsátalak" benneteket.

19 Miről akart vajon beszélni Somkrefeld és Horváthy-Disznóssy a parasztok bíráival ? Nem nehéz kitalálni. Nyilván szarvasmarhákat, búzát, zabot akartak szerezni katonáik eltartására. Az élelemszerzés azonban sohasem ment békében. Nógrád vármegye nemesi közgyűlése éppen ezekben a napokban, pontosabban 1684. január 20-án hg. Esterházy Pál nádornál is panaszkodott ;

20 nem elég, hogy 1682-ben a kegyetlen törökök és Thököly kurucai elpusztították Füleket, 1683-ban pedig az erős német és lengyel seregek Szécsényt ostromolták, majd ezt követően a litvánok minden jószáguktól és élelmüktől megfosztották a megye lakosait, továbbá hetenként 1000 gyalogos és 3000 lovas katona porcióját, valamint szénát és zabot a lovaknak kellett beszolgáltatniuk, ráadásul még „a szécsényi, kékkői, divényi, gácsi, ajnászkői végházakban tartózkodó magyar katonák által okozott végtelen károk és egyéb terhek is hozzájárulnak sanyargatásukhoz", mert jogtalan beszállásolásaikkal, fosztogatásaikkal, zsákmányolásaikkal, továbbá szénájuk, takarmányuk megkülönböztetés nélkül való széthordásával, szokásban nem lévő szekereztetési igényeikkel is mérhetetlen terheket rónak rájuk." A földesurakat azzal károsítják az említett végvárakba telepített császári katonák, hogy Pest és Heves megyei birtokaikról járó cenzus pénzeket, illetve a Gyöngyös, Gyöngyöspata és Pásztó mezővárosok lakosai által cenzus helyett szolgáltatott borokat elrabolják és vagy megisszák, vagy eladják, vagy lerészegedve a földre öntik. így a megyék népe kereskedelmet vagy kalmárkodást nem űzhet, szükségleteit sem szerezheti be, ami a királyi harmincadosok jövedelmeit is nagyon csökkenti. A szécsényi várőrség és a nemesi vármegye között hamar elmérgesedett viszonyt jelzi, hogy 1684. február 17-én a nemesség határozatban szólította fel a szécsényi vicekapitányt, hogy gr. Garaffa generális nyíltparancsainak is engedelmeskedve ne késlekedjék megbüntetni a szécsényi végház vitézei közül azokat, akik megtámadják a vármegye tisztjeihez, vagy földesuraihoz igyekvő szegény parasztokat.

2 1684. június 29-én, a Gács mellett tartott insurrectionális (nemesek kötelező fegyveres hadbaszállása az ország megtámadása esetén) szemle (lustra) alkalmával pedig azt kellett megállapítaniuk a vármegye rendjeinek, hogy „némely hazája javával nem sokat gondoló és az tolvajságban gyönyörködő katonák kóborlása miatt nem kicsiny alkalmatlanságot kölletik insurrectionkban szenvednünk, mert az elmúlt napokban ide érkezvén Gácshoz (és most is itt lévén már egy héttül fogvást a várban) fölfüldi vicegenerális tekéntetes és nagyságos Barkóczy Ferencz úr őnagysága ajnácskői és szendrei katonái s hasonlóképpen azokkal együtt felesen a szécsényi félék is rajta menvén vármegyénkben lévő Losoncz városán, hajtottak el onnét több háromszáz lónál, ki miatt már az ott való nemesség hogy felülhessen (lova nem lévén) lehetetlen az ki seregünkben nagy csorbát tészen s az Őfölsége hasznos szolgálattya elémozdításában nem kicsiny hátramaradást" okoz.

22 így tehát az elrabolt 300 ló miatt a nemesi felkelők nem tudtak hadba szállni, ezért kérték Barkóczy generálist, akinek a „botja alatt" álltak a szécsónyiek is, orvosolja sérelmüket. 21