Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)
'•' A következő esztendők nagy hadjáratai teljes létbizonytalanságot teremtettek, ami lehetetlenné tette Szécseny fennmaradását. „Iszonyú döghalál", vagyis pestis tört ki, emiatt a vidék lakosai messzi tartományokba, állítólag egészen „Morvába és Siléziába" költöztek, emiatt a Szécseny vára őrizetére rendelt fegyveresek sehonnét sem kaptak elegendő élelmet. „Ezt látván az ország nádorispánja, herczeg Eszterházy Pál, Disznóssy Ferentz vezérlése alatt 300 horvát katonákat küldött Szécsénybe, ki által a várost felgyújtatta", a végvár katonáit pedig — mint Bél Mátyás megjegyzi аз — részint elbocsátotta a szolgálatból, részint máshová parancsolta, így Szécseny több évre teljesen lakatlanná vált, Horváthy-Disznóssy Ferenc kapitány úr „magyar hada" pedig az 1684—1685-ös telet már főként az Alföldre széledve kvártélyozta végig. Pálffy Károly vicegenerális 1685. május 24-én kelt parancsa szigorúan meghagyta Disznóssy falura ment katonáinak, hogy azonnal gyülekezzenek Párkány mellett az új nyári hadjáratra. 2 * Az elhagyott, felégetett Szécseny ezután egészen 1690-ig lakatlan maradt. . . *
