Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

mint kommunistákat.'

2 Az árulásoknak százait követték el ezek a burzsoá bérencek a bányamunkások bőrére. Vissza kell emlékezni a tarjáni és a pécsi sztrájkokra 1922-ben, amikor heteken át sztrájkolnak itt és a többi medencéknek nem engedték meg Peyer és csatlósai, hogy sztrájkkal a harcban állók segítségére menjenek. Állandóan azon dolgoztak, hogy minél nagyobb ellentétek legyenek a különböző bányászmedencék munkásai között. A természetbeni fizetés átszámításánál a készpénz fizetésre való áttéréskor több mint 20 százalékkal csapták be a bányamunkásokat. Nem egységes bérmegállapodás történt, hanem ahány vállalat volt, annyiféle volt a megállapodás is. Amikor a bányamunkások ezt kifogásolták, Peyernek az volt a fő érve, hogy belátással kell lennie a vállalatokkal szemben, mert amelyiknek vékonyabb szénrétege van, annak nagyobb a termelési költsége és az nem fizethet olyan bért mint az, amelynek vastag a szénrétege és kesevebb költséggel, gazdaságosabban termel. A tatai tízhetes sztrájknál már tagadni sem tudták Csóka és Peyer árulásukat. Ennek a sztrájknak az elbuktatása után történt a tarjáni kiválás is.

3 Csókának ezért volt lehetséges a tarjáni prolikat pillanatnyilag megtéveszteni, mert mindegyik a szövetségben lévő tisztviselőnek meg volt a monopóliumos helyzete egyik, vagy másik bányamedence felett. Mindegyik igyekezett a maga embereit bevinni úgy a központi, mint a helyi vezetőségekbe. 1927-ben a salgótarjáni bányamunkások Pest felé indultak 10 000 munkás az országúton haladt, a csendőrség nem bírta feltartani a tömeget. A hatóság Csókát hívta lé, aki leszerelte a munkásokat. Ez elég nehezen ment neki. A tömegek itt felismerték Csókát és megrendült vele szemben a bizalom. Hiábavaló volt a radikális frázis. 1926-ban a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megkezdte a munkások szervezését Salgótarjánban. A munkások mentől jobban megismerték az MSZMP-t, annál nagyobb volt Csókával szemben a gyűlölet. Az 1926 december havában lefolyt választásoknál Csóka a kormánypárti к jelölt: Sztranyavszky államtitkár mellé szegődött kortesnek testületileg, ami lehetetlenné tette részére azt, hogy továbbra is szélhámoskodj

on, A Szocialista Munkáspárt kiadta a jelszót, hogy „vissza a szövetségbe". A visszamenés nehezen indult meg, de később a munkások jó része visszament a szövetségbe. Javarészt akkor, amikor a kommunista párt megkezdte a helyi csoportok szervezését 1928-ban,."

5 A kommunistáknak a szakszervezetekben végzett munkája a párt első kongresszusán elfogadott helyes határozata alapján folyt. Ennek értelmében a legális tömegmunka egyik legfontosabb területe a szakszervezetek és célja a szakszervezetek erősítése, a munkásegység fenntartása, az osztályharcos szellem érvényre juttatása volt. E cél megvalósítása együtt járt a reformista vezetők leleplezésével, elszigetelésével, a kommunisták tömegbefolyásának növekedésével. A kommunisták fokozatosan kiterjesztették befolyásukat a szakszervezetekre, a helyi csoportokra, bár ebben az időben a bányamunkás szakszervezetnek a bányászoknak csak egy kis hányada volt tagja. Ezért a kommunista bányászok arra törekedtek, hogy a szervezetlen bányamunkásokat osztályharcos politikával, a gazdasági érdekeikért folyó harccal egyesítsék és maguk mögé sorakoztassák. Ennek a munkának a salgótarjáni bányamedencében az 1928. március elején Losoncon megtartott illegális kommunista konferencia adott lökést. A Szlovák Kommunista Párt egyik kiváló vezetőjének, dr. Herz Sándornak lakásán, illetve az általa bérelt helyiségben megtartott két napos kommunista konferencián a KMP Központi Bizottságát Kun Béla, Orosz Nándor és Révai József képviselték. A salgótarjáni kerületből Kakuk József, Pothornik József, Eppich Ede, Targos Árpád, Kupka József, Miskei Sándor, Sulyok András és Hován József illegális úton jutottak ki a konferenciára.

6 A konferencia napirendjón szerepelt a bányamunkások gazdasági, politikai és szervezeti helyzete, melynek elemzését követően megfelelő határozat született. A 98