Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

konferencia megállapította, hogy „az államhatalom elnyomó szerveinek és a kapitalisták minden gazdasági elnyomásának ellenére a salgótarjáni kerület kommunista munkásai aránylag épségben megőrizték fejlődőképes állapotban szervezeteiket, amelyek a szervezetek további kiépítéséhez, a KMP szélesebb szervezéséhez a továbbiakban alapul szolgálhatnak. Ez a pártszervező munka lehet csupán alapja a munkásmozgalom újabb politikai és szervezeti fellendülésének, úgy a baloldali munkásmozgalom politikai szervezeteinek, mint a szakszervezeti mozgalomnak a területén. Ennek a célnak elérésére kitartó, állhatatos propagandamunka szükséges, amelynek feladata úgy a párttagokat, mint a párthoz közel álló, a kommunizmussal, a párt forradalmi céljaival szimpatizáló osztályharcos munkásokat felvilágosítani a kommunista párt szerepéről és történelmi hivatásáról. . . Meg kell győzni minden osztályharcos munkást arról, hogy a munkásság mindennapos harcait is csak úgy lehet eredményesen vezetni, ha a vezetés a kommunista párt kezében van, és ez a párt a mindennapos részletharcokban megedzi a munkásságot az üldözésekkel szemben, előkészíti a forradalmi harcra a hatalom elfoglalásáért."

7 A konkrét határozatok az alábbiakban összegezhetők: A kommunistáknak be kell lépni a szakszervezetekbe, át kell venniök a vezetést, hogy kibuktathassák a jobboldali vezetőket. Biztosítani kell a szakszervezeteken belül a következetes forradalmi irányvonalat. Az ország valamennyi bányaterületen meg kell szervezni az illegális kommunista sejteket, kapcsolatot kell teremteni más bányakerületek ellenzéki, munkásaival és csoportjaival. Fel kell készíteni a párttagokat az illegális munkára a helytállásra és különösen az elméleti, politikai képzésre.

8 Rendkívüli bányász kongresszust kell előkészíteni, ezt megelőzőleg fel kell készülni egy országos bányászsztrájkra. A bányász kongresszuson biztosítani kell a szavazatok többségét az általános sztrájk mellett. Győzelemre kell vinni a bányászok 15 százalékos bérkövetelését. Ez utóbbi nem egyszerűen gazdasági követelés volt, hanem a párt taktikai lépése annak érdekében, hogy a gazdasági harcon keresztül bevonják a széles bányász tömegeket a párt politikai célkitűzéseinek megvalósításába.

9 Ebben az időben a párt szakszervezeti politikája az üzemek felé irányult, hogy az osztályharc alapján egyesítsék a munkásokat, vezessék harcaikat, következésképpen a harcon keresztül hódítsák meg a tömegeket, erősítsék a párt szervezeti befolyását. „A salgótarjáni bányamunkások 1928. év nyarán a forradalmi ellenzék és a kommunista párt irányításával országos bérmozgalmat kezdeményeztek. — írja az Uj Március. — Az áruló szakszervezeti bürokráciának sikerült ezt elgáncsolnia, sikerült elérnie, hogy ne legyen egységes a mozgalom és a kitört sztrájkokat egymás után szerelte le. Pécsett, Tarjánt, Vörösvárt. A salgótarjáni munkásság bizalmatlanságot tanúsított a szociálfasisztákkal

10 szemben 1924-től, de az 1928-as sztrájk leszerelése után 100 százalékig bizalmatlan lett és minden illúziója eltűnt a szociál fasisztákkal szemben. Az 1928-as leszerelt sztrájk után rövid időre, 1929. február 2-án és 3-án bányász közgyűlés volt, ahol az osztályharcos munkások kerültek többségbe a központi vezetésben. Ez a közgyűlés felelősségre vonta a szociál fasisztákat, amire Esztergályos János lemondott. De ez csak látszat volt, nem hagyta ott a szövetséget, amíg ki nem dobták 1929. július 7-én. A szociál fasiszták látták azt, hogy a bányamunkás szövetség központi vezetőségének többsége az osztályharc alapján áll. Igyekeztek a szövetség működését úgy megakadályozni, hogy a szociál fasizmus minden szerve (szakszervezeti tanács, szociáldemokrata párt) agitációt fejtett ki, hogy a szövetség központi vezetőségét működésében elgáncsolja. Pécsett, Ajkán, Brennbergben, Nagybátonyban és Szászváron agitáltak amellett, hogy 7* 99