Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

I Salgótarjáni szénmedence összes termelése 1848—1945 között Megnevezés Időpont Termelés\q 1. Az első vállalkozások 1848—1867 132 000 2. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1867—1945 64 623 452 3. Baglyasaljai és mizserfai vállalkozások 1869—1881 1 360 000 4. Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. (a 3. sz. alatti területeken) 1881—1924 14 136 786 5. Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. (Salgóbánya) 1870—1945 6 684 429 6. Kisebb vállalatok 1898—1945 1 282 761 7. Nagybátonyi üzemek 1903—1927 8. Nagybátonyi—Újlaki Egyesült \ Iparművek Rt. 4 370 456 (a 7. sz. alatti területeken is) 1927—1945 9. Salgótarjáni szénmedence összesen : 1848—1945 92 589 884 el a kapitalista mezőgazdaság kiépítésének útján, a minimális megélhetést sem biztosító törpebirtokok kialakításával. A 65 320 mezőgazdasággal foglalkozó lakosból csak 27 024 élt a birtokából, 21 778 cselédeskedett, 15 882 pedig mezőgazdasági napszámosként tartotta fenn magát. 1873-ban Nógrád még a faekék és fatengelyes kocsik hazája volt. A nagybirtok árnyékában földtől elzárt és az állami adóterheknek fokozott mértékben kitett parasztság, megfosztva (főleg 1890 után) úgyszólván egyetlen jövedelmi forrásától, a filoxérától tönkretett szőlőjétől - útja agrárproletárként a bányákhoz, ipari üzemekhez vezetett. Az ipar azonban ezt a hatalmas szakképzetlen tömeget nem tudta teljes mértékben felvenni, így a századfordulón már tömegesen választották az elvándorlást és a kivándorlást. 1912-re már csak 21 152 birtokos volt a megyében, mivel az 5 holdnál kisebb földön gazdálkodók 75%-a tönkrement. A megye birtokos parasztságából mintegy 60-70 000 ember - családtaggal együtt - vált agrárproletárrá a 20. század elejére. A dualizmus időszakában a paraszti gazdaságtól, a cselédsorból, a mezőgazdasági munkából kiszorultak főleg a megye ipartelepein kerestek és kaptak munkát. A gyárak, bányák munkaerő tartalékaivá lettek, a legkevésbé fizetett területen alkalmazták őket. A kiegyezés után a külföldi tőkeáramlás, az általános iparfejlődés hatására gyors fejlődés indult meg Nógrádban is. Az SKB Rt. 1867-ben 217 munkást, 1872-ben már 2224 munkást foglalkoztatott.

11 Az agrárproletárok a salgótarjáni szénmedencén kívül az Ozd-Borsodnádasd-i iparvidéken, a Sajó völgyében, valamint a Heves megye északi részén elterülő, 1901ben alapított egercsehi bányánál találtak munkaalkalmat. De ugyanilyen lehetőséget kínált a hatvani cukorgyár és a diósgyőri vasgyár is. A társadalomátalakítási hatás azonban a salgótarjáni bányavidéken és az ózdi iparvidéken sokkal jellemzőbb, mert a munkásság ugyanis nem itt fejlődött, hanem ide toborozták. Kezdetben az iparosodás a parasztság mellé hozta a munkásokat és nem a parasztságból formálta. Létrejött a bányai és ipari munkásság, valamint az őstermelő lakosság két különálló részként. A salgótarjáni medencében - az országos 76