Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

és tektonikai viszonyok kedvezőtlenebbek voltak. Megindult a harc ennek a területnek a szénjogáért. A szénbányászat azonban még tovább folytatódott Salgótarján, Baglyasalja, Zagyvapálfalva, Zagyvaróna, Etes, Mátranovák és Karancsalja községekben. Növekedett az SKB Rt-hez tartozó érdekköri vállalatok, így a dorogi, esztergomi és a Tolna megyei szénmedence termelése is. A társaság geológusai 1920-ban Gyöngyösvisonta térségében lignitmezőt fedeztek fel, de akkor alapította az SKB Rt. a Hatvan Vidéki Szénbánya Rt-t is. Nógrádban új bányák nyitására is sor került. 1921-ben pedig érdekközösségbe lépett a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmüvei és Borsodban közösen nyitottak bányákat. A közös vállalkozás érdekkörébe vonta az Egyesült Tégla- és Cementgyár Rt-t. Részt vett az Ipari Robbanóanyaggyár Rt. alapításában. Dorogon karbidgyárat állított fel. Leányvállalata az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt. útján megvásárolta Magyarország legnagyobb lignittelepével rendelkező Várpalotai Unió Bányászati és Ipari Rt.t. Szénjogokat szerzett a pécsi szénmedencében is, de terjeszkedésének itt gátat emelt a Komlói Állami Kőszénbánya Vállalat és a Duna Gőzhajózási Társaság. A szénjogok és szénterületek kiterjesztésével párhuzamosan folyt a technikai fejlesztés. Az inászói első tárók után Salgótarjánban 1859-ben mélyítették le az első aknát Ó vagy Emma akna néven. Mélysége 30,6 méter volt. 1870-ben az első gőzerővel működő szivattyút is az Emma aknába telepítették. Az 1869-ben létesített Űj-aknában már gőzerővel történő aknaszállítás volt, de a gőzgép fogaskerekei még fából készültek. 1871—72-ben vezették be a gőzmozdonnyal történő szállítást. 1889-től terjedt el a láncszállítás, és a végtelenített kötélszállítás. 1891-ben a rónai bányamezőn sodronypályát építettek. 1892-től a külszíni szállításban villamosmozdonyt használtak. Kísérletek történtek 1915-ben a sűrített levegővel hajtott mozdonyokkal, de nem váltak be. (Etesi Albert akna) 1895-től kezdett a medence energiaellátásba az elektromosság bevonulni. Hamarosan villamos centrálék épültek Pálfalván, Mátranovákon, Mizserfán, Baglyasalján, Albert-aknán. 1911—12-ben épült a központi villamos erőmű Vízválasztón. A vállalat 1925-ben kezdett foglalkozni a gyenge minőségű szén felhasználásának és az ezzel összefüggő idegen fogyasztók részére való árambekapcsolás problémájával. Először a Salgótarján környéki községek felé építették ki a hálózatot, a legtávolabbi pont Pásztó volt. (1945-ig csak 38 községet villamosították.) 1929-ben hozták létre — Rt. érdekköréhez kapcsolódva — a Hungária Villamossági Rt-t, mely megfelelő tőkével kiterjesztette hálózatát az Alföld felé. A vízválasztói centrale építésével és évről-évre való fejlesztésével az egyes aknatelepek villamos erőművei elvesztették létjogosultságukat és fokozatosan megszüntették őket. A rakodók Salgótarjánban 1868—70-ben épültek, míg az első osztályozó mű 1893-ban a salgótarjáni ún. Zagyvái rakodón létesült. 1922- ben Kisterenyén és a Kazári bányakerületben bevezették a róselőgépüzemet és a lejtaknáknál végnélküli kötélszállító berendezést. A termelést a bányák villamosítása révén is igyekeztek fokozni. A gyenge minőségű szenek termelése vetette fel a szénnemesítés szükségességét. Az 1922—23-ban jelentkező szénkonjunktúra azonban 1924-ben véget ért. Újabb tranzakciókra volt szükség, ezért az SKB Rt. eladta a felsőzsilvölgyi kőszénbányák érdekeltségét, viszont megvette 1925-ben a salgótarjáni üveggyár részvénytöbbséget. 1926-ban a Handlovai Kőszénbánya Rt. részvényeit vásárolta fel. A harmincas évek gazdasági válsága idején a széntermelés stagnált. Az országos termelésben a szénmedence részaránya 22%-ra, évi 1—1,2 millió tonnára csökkent. 73