Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

családból. A gimnázium 6 osztályának elvégzése után, 1833-ban hadapród lett a 8. huszárezrednél. A szabadságharc kitörésekor alszázadosi rendfokozatban a 6. Wurtemberg huszárezrednél szolgált. 1848 augusztus közepén ezrede 1. osztályával (az 1. és 2. századdal) a Temesközbe vezényelték, ahol részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. A magyar hadügyminisztérium szept. 7-én főszázadossá és századparancsnokká, nov. 25-én pedig őrnaggyá és osztályparancsnokká léptette elő. 1849 január végén huszáraival Erdélybe vezényelték, a piski csatában tanúsított bátorságáért alezredes lett. Bem az erdélyi hadjárat során szerzett érdemeiért ápr. 8-án a katonai érdemjel 3., majd a temesközi harcok során kifejtett tevékenységéért máj. 22-én a katonai érdemjel 2. osztályával tüntette ki. A nyári hadjáratban ismét Erdélyben szolgált. Zsibónál tette le a fegyvert, augusztus 24-én. A szabadságharc után Aradon hadbíróság elé került, amely 5 évi várfogságra ítélte. A viszonylag enyhe büntetésnek az volt az oka, hogy sikerült elhitetnie bíráival, hogy a függetlenségi nyilatkozat után már nem szolgált fegyverrel a császáriak ellen. A fogságból 1851-ben amnesztiával szabadult ki. Pinci birtokán telepedett le, és itt élt visszahúzódva a közügyektől 1890. nov. 25-én bekövetkezett haláláig.

55 2. Kökényessy (1848-ig Gaertner) Szaniszló 1817. nov. 13-án a később Kisterenyébe olvadt Kökényes pusztán született, ősei - mint névmagyarosítási kérvényében írta - Németországból származtak, de magyar nemességet kaptak ós 300 év alatt magyarrá lettek. Gimnáziumi tanulmányai után ő is a katonai pályát választva 1832ben hadapród lett a 39. gyalogezrednél. Később a 12. Nádor huszárezredhez kerül, melynél 1848 tavaszán főhadnagy és az ezred jászberényi főbadfogadójának parancsnoka volt. 1848 tavaszán részt vett az első két honvédzászlóalj toborzásában, majd a jászsági nemzetőrség szervezésében, miközben császári-királyi alsaázadossá lépett elő. 1848 szept. 21-én őrnagy és a jászkunsági önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnoka lett. Görgei alárendeltségében Jellacic - illetve annak alvezére, Roth tábornok - csapatai ellen harcolt, majd a bácskai hadszíntérre került. 1849 januárjában a zászlóaljából alakuló 65. honvédzászlóalj őrnagya lett Vécsey (bácskai) hadtestében. A tavaszi hadjárat során a III. hadtest (Damjanich) dandárnokává, alezredessé léptették elő és megkapta a katonai érdemjel 3. osztályát. Végül július 20-án ezredes és a III. hadtest egyik gyalogos hadosztályának parancsnoka lett. A világosi fegyverletétel után golyó általi halálra ítélték, melyet azonban a „legfelsőbb kegyelem" 18 évi várfogságra változtatott. Olmützben raboskodott 1856-ig, amikor is kegyelmet kapott. Vagyontalan lévén előbb földbérlő lett Somogy megyében, majd a kiegyezés után rendőrségi fogalmazó Pest-Budán. 1887-ben a 48-as honvédek számára létesített budapesti honvéd menház parancsnoka lett. 1889 febr. 27-én a Bihar megyei Margittán hunyt el.

56 3. Kuppis Gusztáv Jásztelek pusztán - ma Rétság része - született, 1817. jún. 4-én. Apja uradalmi jószágigazgató volt. Tanulmányait a nagyszombati gimnáziumban és az 5. tüzérezred pesti iskoláján (1835-1837) végezte. Ezt követően a 23. gyalogezredhez került, ahol a forradalom kitörésekor hadnagyként szolgált. Az első honvédzászlóaljak szervezésének hírére azonnal áthelyezését kérte a honvédséghez és főhadnagy lett a 4. honvédzászlóaljnál. Alakulatával előbb a Délvidéken szolgált, majd szeptember 27-én a Bars megyében alakuló 17. honvédzászlóalj századosává nevezték ki. A zászlóalj megalakulása után Klapka parancsnoksága alá, a felsőtiszai hadtesthez került. Részt vett a Sehlik-elleni harcokban. 1849 februárjában vezetését ideiglenesen Kuppis vette át, miután a korábbi parancsnok, Bátori-Sulcz Bódog őrnagy dandárnok lett. Április közepén azonban megbetegedett és csak június 18-án állt ismét szolgálatba. Ekkor a komáromi várőrséghez osztották be. Augusztus 18-án 43