Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

Klapka őrnaggyá és a Komárom várában alakuló 201. zászlóalj parancsnokává nevezte ki. Az 1850-es években a felsőmagyarországi vasúttársaság titkáraként tevékenykedett, majd árvaszéki jegyző, végül pedig újságíró lett Pozsonyban. Ugyanitt halt meg 1901-ben.

57 4. szandai Sré*er Lajos 1811. október 15-én Cserhátsurányban született. Apja, László, közbirtokos és Nógrád megye főszolgabírája volt. Gimnáziumot végzett, majd 1829-ben hadapród lett a 12. Nádor huszárezrednél. 1848 nyarán főszázadosként ugyanennél az ezrednél szolgált Csehországban. A Magyarországról érkező egyre aggasztóbb hírek hatására a jászkunsági sorozású legénység már szeptember végén szórványos szökésekkel fejezte ki vágyát a hazatérésre. Akadt aztán néhány derék magyar tiszt is, akik Jellacic támadásáról értesülve szabályos összeesküvést szőttek, hogy az egész ezredet hazahozzák a megtámadott hon védelmére. E tisztek élére Sréter állt. A szervezkedést azonban felfedték, s bár egyelőre nem voltak bizonyítékok, hogy az eseményeknek elébe vágjon, Sréter elhatározta, hogy legalább századával megkísérli a szökést. Október 4-én Saaz-Brüx városából Dessewffy Dénes hadnagy és 50 huszárja - a század másik felének szökését egy császári érzelmű őrmester megakadályozta - kíséretében megindult és szinte hihetetlen kalandok után 11-én megérkezett Magyarországra. Példáját hamarosan egy ifjú főhadnagy is követte, akinek másfél századot sikerült hazahoznia. Az így létrejött osztály képezte a magyar honvédsereg 12. huszárezredének alapját, melynek parancsnokává október 16-án Sréter őrnagyot nevezték ki. Az osztály a feldunai hadtesthez került, mellyel decembertől részt vett a Windisch-Grátz-elleni harcokban. Az 1849. január 21-ón Szóiaknánál vívott ütközetben Sréter súlyosan megsebesült, jobb karját amputálni kellett. így hiába kapott alezredesi előléptetést, a további harcokban már nem vehetett részt. Ezredesi címmel nyugalmazták. A szabadságharc leverése után menekülnie kellett, hiszen semmi sem menthette volna meg a bitófától. Emigrációba ment, de itt is megmaradt magyar hazafinak és bátor katonának. 1859-ben az olaszországi magyar légió huszárezredének parancsnoka lett ós több csatában is részt vett. Később Brüsszelben telepedett le. A kiegyezés után hazatért, országgyűlési képviselővé választották. 1875. március 3-án Budapesten fejezte be életét.

58 A különféle császári-királyi csapatokkal a honvédseregbe lépett, és ott tisztté lett nógrádiak közül még a továbbiakat ismerjük : Baumgarten Antalt, aki 1821-ben Gácson született és német nemzetiségű volt. 1836-ban közvitéz lett az 5. tüzérezrednél, ahonnan 1842-ben a bombász karhoz helyezték át. A forradalom kitörésekor tüzérségi szertárnok volt Budán. 1848 szeptemberében átlépett a honvéd tüzérséghez, és egy honvéd üteg tűzmestereként (őrmestereként) részt vett a pákozdi csatában. Október 20-án hadnagy és a feldunai hadtest egyik lőszertartalékát szállító különítményének a parancsnoka lett. E beosztásában november végén főhadnaggyá léptették elő. A tavaszi hadjárat végén a magyar hadsereg egyetlen gránátos (elit) zászlóaljának a főhadnagya volt a VII. (Poeltenberg tábornok vezette) hadtestben. A kiegyezés után hivatalnok lett a magyar kereskedelmi minisztériumban.

59 Dobryk Gusztávot, aki szlovák anyanyelvű volt és 1825-ben Pribelen született. Az 5. tüzérezrednél nyerte kiképzését, s ugyanitt lépett szolgálatba 1844-ben. 1848 júliusában - ekkor már tizedes volt - kérésére áthelyezték a honvéd tüzérséghez és a „Mészáros" dunai hadigőzösre osztották be. 1849 január közepén a második 6 fontos lovas üteg hadnagya, július 7-én pedig főhadnagya lett. Ezzel a II. hadtestben szolgált (Perczel, Aulich, Asbóth Lajos, majd végül Kászonyi József parancsnoksága alatt) Komárom várának feladásáig.

60 44