Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

a harc végéig fognak fennállni, katonái rendes zsoldot kapnak és hadi fegyelem alatt állnak.

16 E szervezési elvek lényegében azt jelentették, hogy egy reguláris fegyveres erő felállításáról született döntés. Batthyány fenti utasítása értelmében Nógrádban is megkezdődött az úgynevezett „önkéntes nemzetőrök" kiállítása. A megye augusztus 21-i közgyűlése egy 1200 főnyi zászlóalj szervezését határozta el, melynek határidejéül augusztus 31-ét jelölték meg, gyülekezési körletéül pedig a megyeszékhelyet és Losoncot jelölték ki.

17 A döntést példás gyorsasággal tett követte. A korábbi mozgósítást elrendelő utasítások értelmében már gyülekező nemzetőrség önként jelentkező tagjaiból szeptember 3-án már készen állt a zászlóalj. Ugyanaz nap sor került a tisztikar megválasztására is. A zászlóalj ideiglenes parancsnoka Horváth Pál, százados és századparancsnok Hamar Miklós, Tersztyánszky Zsigmond, Paczolay Nárcisz, Erdődy János, Szakáll Albert Elek és Bodnár István lett. Főhadnaggyá Ozmics Istvánt, Jeszenszky Dánielt, Gonda Ferencet, Fehér Jánost, Lisznyay Ferencet és Prokop Jánost, hadnaggyá Csillom Józsefet, Prónay Györgyöt, Meskó Miklóst, Dömök Eleket, Somoskőy Istvánt és Busbak Ádámot választották.

18 Az alakulat a zászlószentelést - melyre 11-én Érsekvadkerten került sor - követően 12-én Rétságra, majd a „Dunán inneni" önkéntes nemzetőrök gyülekezési helyéül kijelölt váci tárborba indult.

19 Vácott a zászlóaljat egységes szuronyos lőfegyverrel látták el, valamint megkapta egyéb felszerelését is.

20 Egyenruhára nem volt szükség, mivel a megye még otthon egységes nemzetőri ruhába öltöztette az alakulat katonáit.

21 A kiképzésre, a gyakorlatozásra Vácott azonban alig maradt néhány nap. A „Dunán inneni" Önkéntes nemzetőrök szeptember közepén a főváros felé közeledő Jellacic ellen indultak- A kb. 4500 főnyi nemzetőr-dandár Ivánka Imre honvéd őrnagy vezetésével a Lovasberény (szept. 19.) -Székesfehérvár (szept. 20.) -Polgárdi (szept. 22.) - Enying (szept. 23.) útvonalon csatlakozott - és jelentős erősítést jelentett - a Jellacic-csal szemben álló magyar sereghez, mellyel szeptember 26. körül védő állást foglalt Pákozd és Sukoró között.

22 Itt érte őket a bán támadása szeptember 29-én. A csatában Ivánka nemzetőrei a magyar sereg jobbszárnyát képezték, a nógrádi zászlóalj e szárny második harclépcsőjében helyezkedett el. A csata során az ellenség lépcsőzetesen intézett támadása éppen itt, Pátkától délnyugatra kezdődött, melyet azonban a két Pest megyei, a tolnai, valamint a nógrádi zászlóaljak tapasztalatlan újonc katonái bátran visszaverték.

23 Egy későbbi jelentés szerint a harcban a nógrádiak közül különösen Németh József főhadnagy tűnt ki.

24 A pákozdi győzelmet követően a menekülő Jellacic nyomában a magyar sereg az osztrák határra vonult. A politikai vezetés - a Batthyány-kormány örökébe lépő Országos Honvédelmi Bizottmány - és a katonai vezetés azonban csak október végén tudta rászánni magát, hogy a magyar sereg Ausztria területére lépjen. A forradalmi Bécs felmentésére tett kísérlet eredménytelenül zárult. Október 30-án a schwechati csatában - melyben a nógrádi zászlóalj szintén részt vett - Windisch-Grätz császári csapatai bizonyultak erősebbnek. A magyar feldunai hadsereg visszavonult a Lajta mögé. A császári csapatok december közepén bekövetkező támadásáig az osztrák határ mentén állomásozott. A sereg november 29-én kelt hadrendje szerint a nógrádi zászlóalj a 3. (Bárczay János alezredes vezette) dandár részeként a pozsonyi Dunahídfő védelmét látta el. Létszáma ekkor 766 fő, parancsnoka pedig Horváth Pál ekkor már őrnagy - volt.

26 A nógrádi önkéntes nemzetőrzászlóalj a hasonló jellegű alakulatok példájára december első felében honvédzászlóaljjá alakult.

26 Ez alapvetően csak formai válto37