Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

zást jelentett, miután szervezésüknél fogva az önkéntes nemzetőri alakulatok eleve a hivatásos katonasághoz, semmint a félkatonai jellegű nemzetőrséghez álltak közelebb. A nógrádi önkéntes zászlóalj is honvédzászlóalj lett tehát, hadrendi számot azonban csak 1849 március végén kapott. Ekkor vált belőle hivatalosan is 62. honvédzászlóalj.

27 E sorszámmal különben már 1848 decemberében megjelöltek egy szerveződő - Somogy megyében alakuló - zászlóaljat, az alakulat azonban nem jött létre, kinevezett tisztjei és katonái pedig különböző alakulatokhoz kerültek. Az egyenlőre szám nélküli nógrádi honvéd zászlóalj tevékenységéről és tisztjeiről majd a nógrádi honvédalakulatokról szóló fejezetben beszélünk részletesen. A nagypolitikában október elején bekövetkezett fordulat - az udvar és a magyar országgyűlés szakítása - után napról-napra várható volt a császári seregek általános támadása. Ez Bécs ostromának elhúzódása következtében csak december közepén indult meg. Előjátékaként Balthasar Simunich altábornagy a jablunkai szoroson át azonban már október 20-án betört az országba. Célja az volt, hogy a Vág völgyén leereszkedve 5000 emberével Windisch-Grätz Bécs körül csoportosuló seregéhez csatlakozzon. A támadás nehéz helyzetet teremtett. Reguláris magyar fegyveres erő Északnyugat Magyarországon úgyszólván nem volt. Trencsén és a vele határos megyék ugyan jelentős számú nemzetőrséggel rendelkeztek, ám a túlerő sem látszott elégségesnek a sokkal jobban felfegyverzett - és fegyelmezett - császári seregtesttel szemben. A veszélyt az Országos Honvédelmi Bizottmány több távolabb fekvő megye nemzetőrségének mozgósításával kívánta legyúrni. így október 25-én Hont, Bars és Nógrád megyét is utasította, hogy nemzetőrségük egy részével induljanak Lipótvár felé.

28 Mire azonban november első napjaiban az említett megyék - köztük Freyburg 3000 főnyi nógrádi - nemzetőrsége megindult, az események már döntő fordulatot vettek. Simunich október 28-án Kosztolnánál ugyan megfutamította Ordódy Kálmán őrnagy 5000 főnyi nemzetőrseregét, a minden felől közeledő újabb magyar alakulatok elől azonban Nagyszombatból Nádason és Jablonicon át Morvaországba húzódott. A Nógrád megyei nemzetőrök így anélkül, hogy harcba kerültek volna, visszatérhettek otthonukba. Mozgósításukra a későbbiekben már nem került sor. Ennek két fő oka volt. Egyrészt a politikai vezetés is felismerte a tapasztalatok során, hogy a nagyrészt csak kiegyenesített kaszával „fölfegyverzett" nemzetőri zászlóaljak nem alkalmazhatók sikeresen a nyílt csatákban. Másrészt időközben létrejött az a reguláris honvéd hadsereg, amely átvállalhatta a háború viselésének terhét a nemzetőrségtől. A nemzetőri intézmény funkciója, szerepe ezzel - 1848 november-decemberétől - lényegében megváltozott. 1848 nyarán és őszén a Délvidéken és a Jellacicelleni háborúban még kiemelkedően fontos feladata volt, s ennek minden probléma ellenére, sokszor erején felül meg is felelt. 1848 őszén a helyzet azonban megváltozott. Immár nemcsak a vegyes harcértékű szerb felkelők és az ellen a Jellacic ellen kellett küzdeni, akinek hadseregét Pákozdnál még egyharmad részt gyengén felszerelt népfelkelők tették ki, de a reguláris császári haderő ellen, amely minden tekintetben fölényben volt a magyar nemzetőrséggel szemben. A nemzetőrség és a népfelkelés nagy tömegben, nyílt csatában történő alkalmazhatatlansága Schwechatnál bebizonyosult. A tapasztalat és a felismerés nyomán az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848 őszétől változtatott is az addigi gyakorlaton: csupán kisebb, néhány száz fős zászlóaljak és lovas osztályok kiállítására utasította a törvényhatóságokat. Ezek az alakulatok - melyek a legkülönbözőbb neveken Bzerepeltek és lekötött szolgálatuk néhány hétre, esetleg hónapra, ritkán a szabadságharc tartamára szólt - egyrészt helyőrségi feladatokat láttak el, másrészt a Délvidé38