Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Szvircsák Ferenc: A szénbányászat hatása Salgótarján fejlődésére

XI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1985 MUZEOLÓGIA MUSEOLOGIE A szénbányászat hatása Salgótarján fejlődésére {Tények, adatok, összefüggések) Szvircsek Ferenc • A nógrádi medence keleti öblében emelkedő Karancs hármas kupolája alatt fekszik a salgótarjáni medence, ahol hazánk egyik jelentős bányászat és nehézipari központja épült ki. Maga a város a Tarján patak és a Salgó patak forráscsermelyeinek egyesülésénél, egy Y alakú és javarészben É-D-i irányú, hegyektől-domboktól övezett fővölgyben hosszan terül el, mélyen behatolva napjainkban már a keresztvölgyekbe is. A város ősét, Tarján falut a 10. század elején az északi belső gyepűvonal védelmet szolgáló határőrszállások útellenőrző és híradó tagjaként telepítették ide. A szabad katonákból és várnépből álló lakosok utódai évszázadokon át jobbágyokként és zsellérekként élték a hegyvidéki gazdálkodásra alapított szegényes életüket. Oklevelekben először a tatárjárás utáni években (1246) fordul elő a neve. Eddig ismert legrégibb birtokosa a Kacsics nemzetség volt. Ebből a nemzetségből származik az az Illés, akit a 13. századi oklevelek Tarjáninak neveznek és itt volt birtokos. A Tarjáni család birtokát Csák Mátéhoz csatlakozásuk miatt, Károly Róbert a szintén Kacsics nemzetséghez tartozó Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta (1327). Egy 1348-as birtokfelosztásból ismeretes az, hogy Tarján község Salgó várához tartozott. A vár alatt még 1439-ben is állt Salgó község, feltehetően a mai Salgópuszta helyén. A 15. században Salgótarján földrajzi fekvésénél fogva vámhely volt. Salgó vára Tarján faluval és a hozzá tartozó uradalommal a 15. század végén Szapolyai István nádor birtokába került. A 16. században több család is birtokolta (Bebek, Balassa, Derencsényi). 1554-ben Kara Hamza szécsényi bég Fülek elfoglalása után csellel bevette Salgó várát, így Tarján falu is hűbérbirtok lett. 1593-ban Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf csapatai visszafoglalták a várat, mely az ostrom következtében teljesen elpusztult. Különböző urai voltak a várnak és a falunak, felváltva voltak vitézek és hősök, pártoskodók, útonállók, hamispénzverők. Salgótarján jelentéktelen kis falu volt a vár alatt, lakói nagyobbszabású haditettet, vagy a történelem emlékezetére méltó nevezetes dolgot nem vittek végbe. Salgó szirt homlokát délcegen megülő várban földesurak, a hármasboltozatú Karancs erdőborította orma alatti faluban pedig bocskoros parasztok váltották egymást. A csendes, elhagyatott völgyekben barázdát túró jámbor palócok megrakták fecskefészek kalibájukkal a vízmarta, kopár hegyszakadékok oldalait. Ha nem hitték el, hogy őket a gondviselés a koplalás végett teremtette, és ha kenyérre éheztek, akkor le kellett az alföldi mezőkre vándorolniuk kaszálni-kapálni, hogy megélhetésüket biztosítsák. 24 369