Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

vezte ki.

7 Az alsóbb tisztikart az általános gyakorlatnak megfelelően a nemzetőrség választotta meg. Freyburg nem volt nógrádi születésű, de mint a megye nemzetőr őrnagyáról illő megemlékeznünk. 1804 március 3-án Pesten született, származásáról nincsenek közelebbi adataink. 16 éves korában a korneuburgi utász iskolára került - ami alapján feltételezhetjük, hogy apja császári-királyi tiszt volt. Tanulmányai befejezését követően - 1823-ban - hadapród lett a 32. sorgyalogezrednél. 1826-ban hadnaggyá nevezték ki a 12. huszárezredhez. Ugyanitt 1832-ben főhadnagy lett, 1836-ban azonban századosi címmel kilépett a császári-királyi hadseregből. 1848. augusztus elejétől a szabadságharc végéig Nógrád megye nemzetőr őrnagya volt. A világosi fegyverletétel után Aradon hadbíróság elé állították. Mint „felségárulásban és fegyveres lázadásban" részt vett volt császári-királyi tisztet golyó általi halálra ítélték, melyet azonban 8 évi várfogságra változtattak. Hét évi raboskodás után, 1856-ban kegyelmet kapott. Kiszabadulása után Gyöngyösön telepedett le. 1867-ben ugyanitt a helyi 1848-as honvédeket tömörítő honvéd egylet alapító elnöke lett. 1884-ben Gyöngyösön halt meg.

8 A gyalogos nemzetőrség mellett Nógrádnak Hont és Esztergom megyével közösen egy lovas nemzetőr osztályt is ki kellett állítania. Ennek őrnagyává szentgyörgyi Horváth Rudolfot nevezték ki.

9 A kb. 200 főnyi osztályt október végén Simunich császári tábornok betörése nyomán mozgósították, illetve Lipótvár felé rendelték.

10 Harcra azonban nem került sor - Simunich még megérkezésük előtt kivonult az országból. A lovas osztály - melynek kb. 30-40 nógrádi nemzqtőr tagja lehetett - ezt követően hazavonult. Későbbi tevékenységére nincsenek adataink. Maga a parancsnok, az 1807-ben a Hont megyei Majsán született Horváth, aki nemzetőr őrnagyi kinevezéséig a 2. huszárezred századosa volt, 1849 január elején Pesten jelentkezett a császári csapatoknál, és a szabadságharc további menetében nem vett részt.

11 Az események alakulása következtében az eredetileg belső, karhatalmi funkciók ellátására szerveződő nemzetőrségre 1848 nyarától újabb feladatok hárultak. A délvidéki szerb felkelés kirobbanása, majd Jellacic horvátországi készülődése szükségessé tette a nemzetőrség egy részének mozgósítását, táborba szállását. Június-júliusaugusztus folyamán a kormány utasítására 9 alföldi megye a Délvidékre, a dunántúli megyék pedig a Dráva-vonal védelmére nemzetőr csapatokat indítottak útba, a kormányhú császári-királyi katonaság megerősítésére.

12 1848. július 13-án Batthyány Nógrád megyét is utasította, hogy egész nemzetőrségével induljon az ókanizsai táborba.

13 Batthyány levelét hamarosan módosította egy újabb rendelkezés, Mészáros Lázár hadügyminiszteré, amely csupán 2.200 ember kiindítására hívta fel a megyét.

14 Mészáros július 26-i utasítását követően, augusztus 7-én újabb parancsban azonban leállította a készülődést.

15 Ennek okát abban kereshetjük, hogy időközben megkezdődött a nemzetőrség szervezésének reformja. A nemzetőrség tömeges harctéri alkalmazása ugyanis komoly problémákat vetett föl. A kormány és a megyék minden erőfeszítés ellenére képtelennek bizonyultak lőfegyverrel ellátni a mozgósított nemzetőrök nagy részét, felszerelés, fegyelem, szervezeti keretek stb. tekintetében egycsapásra regularizálni, azaz hadrafogható, alkalmas hadsereggé változtatni a nemzetőrséget. Ezt a rendelkezésre álló eszközök és lehetőségek csak fokról-fokra tették lehetővé. A már táborba szállt nemzetőrség korlátozott harcértékéről, több példában megnyilvánuló fegyelmezetlenségéről szerzett tapasztalatok nyomán Batthyány augusztus 13-án, majd 15-én új rendeletet adott ki. Ebben a megyéket arra utasította, hogy kezdjék meg olyan „hadi erő" felállítását, amelyek tagjai önként jelentkeznek a nemzetőrség soraiból. Ezek az alakulatok