Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - Molnár Pál: Tudományművelés Nógrád megyében a felszabadulás után

, intézkedések hatására - az elmúlt évtizedekben több helyes kezdeményezéssel segítették a pedagógusok politikai, szakmai, és általános műveltségének, módszertani kultúrájának emelését. Egyre eredményesebbek a komplex képzési formák, a megyeivárosi pedagógiai napok és egyéb rendezvények adta lehetőségek hasznosítása. A pályázat alapján történő képzés is hozott eredményeket. Annak ellenére, hogy az iskolai keretek között is fellelhetők az alkotóműhellyé válás fontos jegyei, a konstruktív módon tevékenykedő pedagógusok száma nem növekszik a kívánt mértékben. Nem hat kedvező irányban az sem, hogy számos nevelő nem tart élő-eleven munkakapcsolatot a tudományművelés műhelyeivel. További ösztönzést kellene adni a kiemelkedő tanulókkal való még aktívabb foglalkozás, az értelmiségi utánpótlás tervszerűbbé tétele érdekében. A társadalomtudományok művelői, a helytörténészek között - elsősorban intézményi és szervezeti-egyesületi keretek között folynak szakmai, módszertani viták. Az országos intézményi, főhatósági keretek között is folynak szakmai viták, amelyek alapjaiban jól orientálják a megyében folyó tudományos munkát. A helyi tudományos tevékenységet akadályozza: az országos tennivalók időbeni egyeztetésének, majd tervesítésének késése, nagyrészt a különböző évfordulók időszakára korlátozott volta ; a tudományos munkát végzők az operatív munka alól nem kapnak felmentést ; nem bővült érdemlegesen a tudományos kutatók köre (gyakran ugyanaz a szerzői gárdája több kiadványnak) ; nem eléggé tervezett az utánpótlás-nevelés sem ; nemegyszer a tudományos munkára alkalmasak és képzettek - a várható nehézségektől visszariadva, vagy kényelemből, esetleg praktikus okokból - inkább a „könnyebben megtérülő" munkát választják. A tudományos munka eredményeinek hasznosításában, a szocialista tudatformáló munkában, a politikai-társadalmi-gazdasági döntések előkészítésében - ha nem is a kívánt mértékben - előreléptünk. A jó kezdeményezések hatására a társadalomtudományok műhelymunkáinak „termékei" - ideértve a KSH Nógrád megyei Igazgatóságának szöveges értékeléseit is - jól hasznosulnak a pártértekezletek, tömegszervezeti konferenciák és ideológiai, valamint kulturális tanácskozások előkészítésének időszakában. A társadalomtudományok, helytörténeti munkák újabb eredményeinek felhasználására - a párt és tömegszervezeti oktatás keretében is - történt kezdeményezés. Országos érdeklődést váltott ki a helytörténeti kutatások eredményeinek felhasználása a propagandamunkában. Nem ilyen kedvező és tervszerű a helyzet a közoktatásban és a közművelődésben. Az előrelépést a tevékenység módszertani kimunkálatlansága mellett az is befolyásolja, hogy a párt- és állami, valamint a tömegszervezetek illetékesei részéről csak kampányszerű - főleg a nagy történelmi évfordulókra korlátozódó - érdeklődés mutatkozik. Az 1970 óta lefolytatott, illetve megkezdett hatásvizsgálatok ugyancsak elősegítették a párt- és tanácsi döntések pozitív irányú befolyásolását. A hetvenes évek elején lezajló, a salgótarjáni munkások ideológiai-kulturális fejlettségét vizsgáló szociológiai felmérés, vagy az ugyancsak a megyeszékhelyen történt, a munkásság életmódját feltáró helyzetelemzés fontos adatokat szolgáltatott a döntések előkészítéséhez. Mégis úgy érzem, hogy a tudományos munka eredményeinek gyakorlati hasznosítása jelenti most az ún. „gyenge láncszemet".