Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - L. Kecskés András: Lanttabulatúra – virágének

A versben Corvinus arról a hársfáról zeng ódát, amely alatt Pozsonyban a magyar humanista főurak irodalmi összejöveteleiket rendezték. Gerézdi Rábán, Janus Pannoniustól Balassa Bálintig (Bp. 1968. 448-484.) címú munkájában megállapítja, hogy „a lator válfaj mellett a virágéneknek volt egy másik, finomabb, kevésbé szabadszájú ún. udvari típusa is", amelynek művelése megegyezik Baldassare Castiglione: „II Cortegiano"-jában összefoglalt nemesi illemtan szabályozóival. Az, hogy a mi Házasító énekünk az udvari típusú virágénekek közül való: nem lehetetlen. A Házasító ének elterjedésének körülményeit adatok híján nem lehet rekonstruálni. Annyit mégis meg kell említenünk, hogy a kódex nóvadójalstvánff

y Miklós - nádor-, habsburgpárti magyar főúr 1578-ban Erdélyben járt ; Gyulafehérvárra és más városokba is ellátogatott, munkálkodván a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség egyesítésén.

21 A 400 év távlatából s a kevés számú adatból egy gondolatsor sem indítható el. Nem tudjuk, hogy Istvánffy hozta-e vagy vitte-e a dallamot ? Honnan ismerhették meg az erdélyi nemes urak ? Miként kerülhetett Nógrádba, a nép közé ? A Carmina/II. fal. 82 oldalát megvizsgálva kitűnik, hogy a tabulatúrát már a latin névsor előtt írták be, hiszen a névsor kikerüli a tabulatúrát. A fol. 86

r oldalról azt is megtudhatjuk, hogy a Carminát Johann Krechmer ismert bécsi humanista ajándékozta Kisvárdai Zokoly Miklósnak 1561-ben. Ezután került a könyv Istvánffy Miklóshoz. Az ajándékozás éve ismeretlen előttünk. Szabolcsi szerint a tabulatúra még Bécsben kerülhetett a Carminába. Ha ez igaz, akkor feltételezhető - Szabolcsi szavai szerint - hogy egy „hajszálérre" bukkantunk, amely megmutatja, hogyan áramlott az európai muzsika: a Schlemmer, a Padoana, és az Elburato Magyarországra.

22 Nem lehetetlen, hogy a tabulatúra 1561 után került a Carminába, mivel a szóbanforgó Carmina II. kötetének költeményeit 1564 és 1602 között jegyezték be. A lanttabulatúra Magyarországon is bekerülhetett a gyűjteménybe 1561 és 1604 között. Noha az Elburato a XVI. század első felének vándor darabjai közül való, Pierre Phalése ós Jena Béliére : Leviorum Carminum (Liber Primus) fol. 14

v oldalán az Elburato még 1571-ben, a XVI. század második felében is megtalálható. Mindezt az a tény is megerősíti, hogy német kéziratos*tabulatúrát Közép-Európában a XVII. század elején még használtak.

23 Bármely eredet-teória győzedelmeskedjék a jövőben, az előkerülő újabb adalékok tükrében, az óda lantváltozata és a (nógrádi, erdélyi) házasító énekek megtalálása már nem „koldus örökség", mint azt Gerézdi Babán kesergi „Virágének" tanulmányának kezdő soraiban. Megleltünk egy gyöngyszemet, amely méltó helyet foglal el a reneszánsz Európa zeneértékei között.

24 JEGYZETEK 1. Régi jelzete az 1973-as Múzeumi Közlöny szerint: RUI 4° 241/1—

III. 2. A Journal of the Lute Society of America, Inc. 1972/V. című folyóirat tévesen — fol. 82

rv helyett — 82., 83. oldalt említ: „Are written upside down on pages eighty-two and eighty-three". A tanulmány címe: A Hungárián Manuscript; by DÁNIEL BENKŐ. 3. Űj Zenei Szemle Budapest 1952/3 SZABOLCSI BENCE : Adatok a XVI—

XVIII. század magyar irodalom és zenetörténetéhez 11—12. Journal of the Lute Society of America, Inc 1972/A Hungárián Manuscript by DÁNIEL BENKÖ. A cikk írója nem említi Szabolcsi már megjelent kiadását. A negyedik tabulatúrás bejegyzést mindkét tanulmány „töredékként" említi. Benkő a kézirat keletkezési idejét indokolatlanul 1564-re teszi: „The manuscript was written in 1564" (104.1.), holott a II. kötet keletkezési idejét csak két évszámmal lehet kifejezni: 1564—1602, mivel a latin nyelvű beírások ezen dátumok között keletkeztek. 287