Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - L. Kecskés András: Lanttabulatúra – virágének

Miskolci Csulyak István, a XVII. század elejének jeles zemplén megyei prédikátora az Istvánffyéhoz hasonló refrént írt egyik versgyűjteményében : Kinchben nem volt nem lehet is drogab kinch Mint az kinek szive háborúban ninch Figyelemre méltó, hogy mindkét humanista: Miskolci Csulyak és Istvánffy csupán a virágénekek refrénjét vagy ahhoz igen hasonlót rögzítettek. Feltételezhető, hogy az „Amor omnia vincit"-hez, a korabeli humanista jelszóhoz hasonlóan, a mi szóbanforgó „refrénünk" is egy önálló szólás lehetett, mellyel a korabeli verses és énekeskönyvek üresen maradt részeit szellemi díszként kitöltötték. Gyanakodhatunk e szólás-mondás görög ül. latin eredetére is. A virágéneket valószínűleg oly társadalmi helyzetű főnemes, nemes környezetében írhatták, mint például a francia udvart is megjárt, nagy műveltségű németújvári főúr, Batthyány Boldizsár (Zrínyi György sógora), aki maga is pompásan játszott lanton, s ezreket érő török rabjait nem pénzzel sarcoltatja, hanem ritka török virágokért.

20 Miért nem rögzítették a házasító ének dallamát ? Csak találgatásokra szorulunk. Tudjuk, hogy Batthyány Boldizsár kapcsolatban állt azzal a főúri literátus körrel, amelynek tagjait Istvánffy Miklós a Carminában sorra megemlíti. Elias Corvinus professzor arról is megemlékezik, hogy Batthyány Boldizsár személyesen küldte el a pozsonyi irodalmi kör vezérének, az előbb már említett Radéczy István egri püspöknek az általa írt „Carmen de Tilla", vagyis „Ének a hársfáról" című versét. 286