Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

116. NmL. IV. 71. Archívum mixtum, XII. 1843/24. 117. üo. XII. 1845/39. 118. Uo. XII. 1828/1. 119. Uo. XII. 1844/14. 120. Lojda János tanú vallomásából: „Meg vallom, hogy én ezen Kondást csupán ezen évben ösmertem meg Szétsényl vásárba, a hol a szűrt venni szándékozott." (NmL. IV. 71. Archívum mixtum, XII. 1845/24«) 121. NmL. IV. 71. Archívum mixtum, III. 1833/29. 122. NmL. IV. 33. Fiscalia, 1770/XXXVIII/6. 123. NmL. IV. 71. Archívum mixtum, III. 1826/13. 124. NmL. IV. 1. Nógrád vármegye nemesi közgyűlés iratai. M/1784. 125. NmL. IV. 33. Fiscalia. 126. NmL. IV. 71. Archívum mixtum, XII. 1843/14. 127. NmL. IV. 33. Fiscalia, 1787/LXIX/44. 128. Uo. 1795/66. 129. Uo. 1814/118. 130. NmL. XII. 1. 37. Cseléd-béres szerződések, 1721—1838. 131. NmL. IV. Inqvisitiones, 1721/2. 132. NmL. IV. 31. Processus termina«, 1754/1208. 133. NmL. Közgyűlési iratok, Becske. 134. BÉKEFI RÉMIG: A pásztói apátság története. 1702—1814. Bp. 1902. II. 192. p. 135. NmL. Közgyűlési iratok, 1829. 136. NmL. IV. 71. Archívum mixtum, XII. 1843/15. 137. NmL. XII. 1. 37. Cselédbéres-szerződések, 1721—1838. 138. NmL. IV. 31. Processus terminati, 1754/120. 139. NmL. IV. 33. Fiscalia, 1802/94. 140. NmL. IV. 3. Nógrád vármegye nemesi közgyűlés iratai. 1/1817/392. 141. NmL. Balassagyarmat közgyűlési jegyzőkönyve, 1814. 142. NmL. Majthényi uradalom gazdasági iratai, 1790—1850. A pásztorok kommenciójában gyakran szerepel az eleség kifejezés. Eleségnek nevezték a borsót, lencsét, árpakását, kukoricakását. Egy kila eleség 64 iccével volt egyenértékű. Egy Nógrád megyei kila 46,89 liter volt. 143. NmL. Balassagyarmat Közgyűlési Jegyzőkönyve. 144. Szolgabírói iratok. Resümee József Zólyomi: Hirten in den Dörfern des Nord-Cserháts In unserem Essay haben wir die Vorstellung von einigen Eeigenheiten der in den Dörfern des Nord-Cserháts lebenden Hirten als Ziel gestellt. Das Material unseres neueren Sammeins haben wir mit den Resultaten der Archiv-Forschungen ergänzt, so können wir seit dem Anfang des 18-ten Jahrhunderts die Entwicklung der Organisation der Hirten, ihre Abstammung, Arbeits- und Gebrauchsinstrumente, ihre Tracht, ihren für den Dienst bekommenen Lohn verfolgen. Das Weiden der den Ackerbau helfenden, an den Geldfuhren teilnehmenden Zugtiere (Pferd, Ochse) gehörte vom Anfang des 18-ten Jahrhunderts fast bis unsere Tage zu den Aufgaben der Familienmitglieder, der in den Dienst der Landwirten tretenden Knechten. Die am Tage arbeitenden Zugtiere wurden in der Nacht geweidet, zu inrem Hüten wurde ein Sonderhirt selten aufgenommen. Der Schaßestand verteilte sich in je einem Dorf nur unter einigen wirtschaften. Das Weiden der Schafe wurde den Privathirten, in den Adelsdörfern den Familienmitgliedern überlassen. Die vom Frühling bis Herbts auf der Weide befindlichen Schafe 258