Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

Kajzinger János cserhátsurányi lakos saját kalendáriumába feljegyezte, hogy 1932-ben mi volt a falusi kondás és csordás fizetése. „Kondásnak kommenciós Levele a következő : 1 öreg után 1/2 negyed búza 1/2 negyed rozs, készpénz 8 fillér, 1 liter bab egy érve. A falutól kap 6 kocsi fát. Minden öreg sertés ha búgik fél kila krumplit, vagyis ha krumpli nincsen 1 kila répát, ha megdöglik a sertés, akkor csak felit kapja darabonként a kanász. Öregszámba tartoznak 2 drb karácsonyi malaczok, 3 drb farsangi és húsvéti malaczok, Pünkösdi és aratási amennyi van egy öregszám, ha kevesebb van háromnál, 4 ittcze búza darabonkint és ház után ahol sertés van és kijár 1 Kivé kender, ha hízóba veti valaki hej ette kihajthat másikat abban a füzetesben. Újévtől Péter Pál napik fele füzetest muszáj a gazdának kiadni a kanásznak, a másik felit ősszel ha kigépelnek. A csordásnak komenciós levele a következő : 1 drb Tehén után 1/2 negyed búza, 1/2 negyed rozs jár, fél kenyér, ha fejős és hazajár fejesre 1 egész kenyér, 8 fillér, 1 liter bab jár minden darab után és 1 kivé kender. A községtől kap 6 kocsi fát és 1 méter rozsot a bikák ápolásáért." Uradalmakban, a két világháború között, a pásztorok fizetése az alábbi volt. A számadó sertést, baromfit korlátlanul tarthatott, lehetett egy fejőstehene. Kapott másfél hold földet felszántva, ingyen lakást, bojtáronként fél hold földet. Ezen kívül megkapta rendes kommencióját : 24 mázsa gabona (12 mázsa rozs, 6 mázsa árpa), tüzelőből amennyi kellett. A házasbojtár fizetése 16 mázsa gabona (fele búza, fele rozs), 1 hold föld, ingyen lakás. A legénybojtárt a számadó fizette : egy évre 40 pengő, két öltöző ruha, teljes ellátás. Gyűjtőterületünkön a második világháborút követő években a csordás bére egy darab szarvasmarha után 20 kg gabona (fele búza, fele rozs), 2 liter bab, 4 liter tej, Pünkösdkor 1 cipó, 3 forint bocskorpénz volt. A juhász minden tíz darab birka után 1 kila búzát, 1 anyabirka kiteleltetését, 4 kocsi fát, 1 hold földet felszántva, egy fuvart a malomba kapott a gazdáktól. A falusi kondás bére a következő volt : egy öregszámtól 1 kenyér, 15 forint bocskorpénz, két csomó kukorica, minden háztól egy kosár krumpli és két kéve kender. Tanulmányunkban az Észak-Cserhát falvaiban élő pásztorok néhány sajátosságának bemutatására törekedtünk. Csupán azoknak a résztémáknak a kimunkálását tűztük ki célul, ahol a recens gyűjtést a levéltári kutatások eredményeivel kiegészíthettük, így lehetőségünk nyílt arra, hogy a pásztorok szervezetének fejlődését, származásukat, munka- és használati eszközeiket, viseletüket, munkabérüket a 18. század elejétől kísérjük nyomon. A levéltári források közül sajnos nagyon kevés azoknak az adatoknak a száma, amelyek gyűjtőterületünkre vonatkoznak. Témáink megyei kibővítésével talán átfogóbb képet adhatunk vidékünk pásztorairól. A terjedelem kötöttsége, a levéltári adatok hiánya miatt most nem szólhattunk a pásztorok teljesebb megismertetését segítő, csupán recens gyűjtésünkből ismert témákról. Ezek közé sorolhatjuk a pásztorok munkarendjét, munkamegosztását, az állatok gyógyításával kapcsolatos ismeretét, a természettel való kapcsolatát. Nem szólhattunk gyűjtésünknek arról a gazdag anyagáról, amely azzal foglalkozik, hogy a falu földművelő rétege hogyan vélekedett a pásztorokról, a pásztorok milyen véleményt formáltak „földet túró parasztokról", miként ítélték meg a pásztorok egymás munkáját, rangját. Figyelmen kívül kellett hagynunk a pásztorok családi és naptári ünnepekhez fűződő szokásait, amelyek jelentősen eltértek az őket körülvevő paraszti társadalom hagyományaitól. E témák részletes feldolgozását, eredményeink bemutatását egy későbbi tanulmányunkban tervezzük. 253