Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban
juhász kamrájából „egy Szoknying Aszonynak való, egy Alsó ümeg, egy Férfi ümeg, egy Lábra való (gatya), egy Kék Kötény" került a tolvajok kezére. 128 Lipták Mihály uradalmi juhásztól Bakti pusztán idegen kézre került 1812-ben „egy vastag új szűr, egy viselt nagy kalap, egy viselt széles Derékszíj, egy gyolcs Kendő fejér, egy ing, egy Gatya új, asszonyi fejre való csipke 3, két pár új saru, 2 pár asszonyi új csizma, 1 ujas, más ujatlan asszonyi ködmön, 2 retzés új, és 1 Koporsóba készített Lepedő, 5 új len vászony Szoking, pántlika, galáris." 129 Az adatközlők visszaemlékezése szerint a pásztorok egy része - különösen a kondások - még a múlt század nyolcvanas éveiben is hosszú sima, vállig érő, esetleg több ágban fonott hajat viseltek. A fiatalabb pásztoroknak már ekkor is nyírott hajuk volt. A katonai szolgálat után már senki sem növesztette meg hosszúra a haját. A juhászok a múlt század nyolcvanas éveiben még nagykarimájú kalapot hordtak. A kanászoknak viszont kis karimájú kalapjuk volt. A kalapokat Balassagyarmaton, Szécsényben, Pásztón vásárolták. A házi vászonból, ritkán gyolcsból varrt inget és nyolc szeles gatyát gyűjtőterületünk pásztorai az első világháborúig hordták. A falusi gazdák közül sokan még a két világháború között is viselték. A pásztoroknál a bő gatya korai megszűnését adatközlőink azzal magyarázták, hogy az első világháború után a pásztorok ritkán jutottak kenderföldhöz. A vászon hiánya miatt - az uradalmi cselédekhez hasonlóan a boltban vásárolt színes flanell ingek lettek kedveltek a pásztorok között. Ehhez az inghez a fehér vászonból, vagy gyolcsból készült bő gatya már illett. A kondások, csordások, gulyások, úgy mint a férfi cselédek, cérnaruhában jártak. A juhász azonban ilyen anyagú nadrágot, kabátot nem vett magára. Az ünnepi használatra már nem alkalmas kék, vagy fekete posztónadrágban, mellényben, kabátban őrizte a nyájat a legelőn. A nagyatádi posztóból varrt ünnepi ruhája (nadrág, mellénj 7 , kabát) minden pásztornak volt a régebbi időben is. Ezt azonban nagyon ritkán vette fel. A múlt század nyolcvanas éveitől a szűr viselése a pásztorok között is háttérbe szorult. Amint adatközlőink mondták: „akinek volt az még elhordta, de újat már nem vett senki." Az általunk ismert legidősebb kondás még az első világháború után is hordta néhány évig a befenekelt ujjú szűrt. Erősen hiányos, szétfoszlott darabjait gyűjtésünk időpontjában még láthattuk. Az elején piros szövettel volt szegve, aszaja, gallérja fekete hímzéssel volt díszítve. Befenekelt ujjában hordta a kenyeret, szalonnát, olykor a gazdáktól kapott bort, pálinkát is itt őrizte kis üvegben. A kondások a rövid, a juhászok a hosszú szűrt kedvelték. A szűr helyét az őszi és téli hónapokban a fekete színű posztó nagykabát foglalta el. Emlékezet szerint a kondás, csordás, gulyás mindig bocskorban járt. Bocskort még a múlt század végén is lehetett kapni a vásárban. Később maguk készítették csizmaszárból, ünnepre való csizmája a legszegényebb pásztornak is volt. Ritkán vette fel lábára, azért élete végéig kitartott. Az első világháború után a bakancs lett a pásztorok lábbelije. A juhász azonban sem a bocskort, sem a bakancsot nem vette fel, mindig csizmában járt. A múlt század nyolcvanas éveiben egyes pásztorok még hordták a pupszit. Ez 20 cm szóles, elöl három csattal záródó szíj volt, melyet a derekukon viseltek. Belül duplán volt varrva, ebben tartották a pénzt, a tűzgyújtás eszközeit és a pipát. 250
