Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

5. A pásztorok bére A pásztorok szolgálati idejükre előre meghatározott bért kaptak. A szolgálati idő nem volt egységes. A szecsényi uradalomban a bárányok mellé felfogadott pásztor Szent György naptól Márton napig tartozott híven szolgálni. A téli hónapokban pedig köteles volt a kastély kályháit fűteni. A kondást - ugyanebben az uradalomban január 1-től december 31-ig fogadták fel.

130 Cserhátsurányban 1721-ben ,,olly szokása van a Falunak, hogy a sertések őrzésére Szent András nap után Pásztort nem tartanak."

131 A pöstyéni uradalomban a számadó kondásnak 1751-ben a makkra hajtott sertések őrzése is feladata közé tartozott, ezért minden hónapban egy kila búzát kapott.

132 A becskei gazdák a makkoló sertések mellé külön pásztort fogadtak 1842ben.

133 A mátraszőllősiek teheneiket a pásztói apátságtól bérelt legelőn 1744-ben Szent György naptól Szent Mihályig legeltették.

134 A juhászokat Demeter napján fogadták fel, szolgálatuk a következő év Demeter napjáig tartott. Nógrád megye közgyűlése 1829, 1830, 1833-as években azt szorgalmazta, hogy a juhászokat Szent György naptól Szent György napig fogadják, mert „. .'. a szomorú tapasztalás azt bizonyítja, hogy többször az egész nyájak elvesztését, kiváltképpen a juhászok gondatlanságok akar rossz lelkűségek tulajdonítatni kellene, minthogy pedig ennek eltávoztatása leginkább úgy lenne eszközölhető, ha a juhászok és bojtárok fogadása nem mint eddig Szent Demeter napkor, amikor tudniillik az eddig gondatlanul, vagy kártékony szándékkal űzött nyájakat az után következő juhász kezére adni szokták, és így a felelet és számadás terheivel kerülik, hanem hogy az általok okozott kárért számadásra vonattat hassanak, mindez Szent György napon történne meg . . ."

135 A szigorú büntetést kilátásba helyező rendelkezésnek nem sok foganatja volt, mert 1842-ben a csecsei juhász azt vallotta: „. . . most Demeter napja van, már most nem kellene egyéb, tsak enni és innya . . ."

136 Fentebb már utaltunk arra, hogy a falusi gazdák a 19. század közepéig Szent György naptól Mihály, illetve Demeter napig fogadták a juhászokat. A téli hónapokban a juhok a gazdáknál teleltek. Az idős adatközlők szerint még a múlt század második felében is sokáig Demeter napján fogadták a pásztorokat, csak az első világháború táján vált általánossá a Szent György napi fogadás. Az új helyet kereső pásztor, ha a falusi gazdáknál akart elhelyezkedni, mindig a bírónál, vagy az úrbéri elnöknél jelentkezett. A pásztorfogadás napját március elején szokták dobolás útján kihirdetni. Az úrbéri elnök, vagy a bíró kikérdezte a pásztortól, hogy eddig hol szolgált és mennyi fizetést kér. A fogadás napján az állattartó gazdák összegyűltek a bírónál, vagy a községházán. Az úrbéri elnök ismertette, hogy kik jelentkeztek pásztornak és mennyi bérért. Minden gazda felírta egy cédulára annak a pásztornak a nevét, akit ő szeretett volna megfogadni. Az összeszedett cédulákból megállapították, hogy kire esett a választás. A fogadáson a pásztorok nem lehettek jelen. Gyakran azt a pásztort fogadták meg, aki a legkevesebb fizetést kérte. De ha nem volt rossz hírű, megbíztak benne, a magasabb bért is megadták. Pásztornak többnyire házas embereket fogadtak fel. Jobb szerették az ilyet, mert becsületesebb volt, hiszen nagy létszámú családja egész évi kenyere az ő munkájától függött. Az uradalmakban a pásztorok fogadása a gazda vagy az intéző feladata volt. A jelentkező juhásszal a földesúr is szívesen elbeszélgetett. Itt is kikérdezgették eddigi szolgálati helyeikről, megérdeklődték, hogy mennyi bért kér szolgálataiért. Az általunk ismert legkorábbi pásztorszerződés a szecsényi uradalomban készült 1722-ben. A bárányok őrzésére felfogadott juhásznak aba dolmányt, nadrágot, két kila búzát, egy fekete süveget, két pár fehér öltöző ruhát (ing, gatya), két deli csizmát, 251