Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

Kecskék legeltetése Fentebb már szóltunk arról, hogy a 18. század elején készült állatösszeírások a juhok és a kecskék számát azonos rovatban közölték. így korai statisztikák alapján még szerény ismereteket sem szerezhetünk a kecskék számáról, falvankénti megoszlásáról. A 18. század második felétől a kecskék számát már külön rovatban közlik az összeírások. Gyűjtőterületünkön az évenként megismételt állatszámlálások alkalmával — a 19. század közepéig — csak Nógrádsipeken találtak kecskét a faluban, azt is egyetlen évben, 1836-ban. A megszámolt kilenc kecske két zsellérháztartás között oszlott meg. Az összeírok vizsgálatából arra a következtetésre juthatunk, hogy a kecsketartás nem volt gyakori a 18. században. Más levéltári forrásokból azonban arról értesülhetünk, hogy kecskét - ha kevés számban is - sok településen tartottak. Egy kornai tanú 1757. évi vallomásából tudjuk, hogy a „ . . . kornai Gazdák magok juhászait tilalmazták is, hogy fát a kecskéknek ne vágjanak, és fejszét se vigyenek magokkal az Uhorszkai Erdőre."

44 A fiatal fák pusztításáról olvashatunk egy 1794. október 10-én kelt levélben is „ ... ha nem többnyire a Pilinyiek által az leg nagyobb Kár okoztatik, mivel ezeknek majd minden gazdának felesen Ketskéi Lévén az Legjobb fratalos Erdő a Ketske Pásztorok által derékon nyakaztatik, és ontatik le, . . ."

45 Madacskán a kecskéket a juhokkal együtt makkoltatták 1797-ben.

46 Adataink szerint a kecskék együtt legeltek a juhokkal a juhász felügyelete alatt. Arra is volt példa - mint a pilinyiek esetében -, hogy külön pásztort fogadtak melléjük. A múlt század második felétől a kecsketartás nem volt jelentős az EszakCserhát falvaiban. Az 1895. évi összeíráskor Cserhátsurányban 1, őrhalomban 2 darab kecske volt. 1935-ben csak Nagylócon tartottak összesen 8 darab kecskét. A második világháború után a kecskék száma megszaporodott. 1964 októberében Cserhátsurányban 45, Nagylócon 100, Nógrádsipeken 6 darab kecskét tartottak a szegényebb családok. Gyűjtőterületünkön csupán Nagylócon volt külön kecskepásztor, más községekben a sertésekkel együtt jártak a legelőre. Sertések legeltetése Fentebb már szóltunk arról, hogy a parasztság a 18. század elejétől jelentős számú sertést tartott. 1724-ben a Cserhátsurányban összeírt 95 darab sertés 20 család tulajdonában volt. őrhalomban tizenhatan 97, Nógrádsipeken 66 darab sertést tartottak. Az egy családra jutó sertések száma Cserhátsurányban és Nagylócon 5-5, Őrhalomban 6, Nógrádsipeken 7 darab volt. A sertéstenyésztés még a 18. század végén sem veszített jelentőségéből. Az 1781-ben készült összeírás szerint őrhalomban 36 gazdának összesen 148 sertése volt, Nagylócon a 75 darab sertés 28 jobbágyháztartás között oszlott meg. A 19. század első felében a sertésállomány a vizsgált községek mindegyikében csökkent. A sertést tartó gazdák egy sertésnél ritkán rendelkeztek többel. 1828-ban például Cserhátsurányban az összeszámolt öt sertés négy háztartás tulajdonában volt. Nem volt jobb az arány a többi vizsgált településen sem: Őrhalom: 24 : 21, Nagylóc: 9 : 9, Nógrádsipek: 7:6. Adataink szerint a legelőre kijáró sertések őrzése fogadott kondások feladata volt. Családtagokra csak akkor bízták a sertések legeltetését, ha a kondások szolgálati ideje letelt. Ez tűnik ki a cserhátsurányi tanúk 1721. évi vallomásából: 238