Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Pálmány Béla: Hol épült fel Sztrahova vára?

fészke, Trencsén csak 1321. március 18-át, a tartományúr halálát követően került Károly Róbert hadvezére, Miklós mester seregeinek birtokába hosszú ostrom után, a szöveg fogalmazásából - abból, hogy előbb említi Sirok és Fülek ostromát - a legtöbben arra következtettek, hogy Füleket még 1320-ban visszafoglalták az uralkodó hívei.

57 Talán mégis az valószínűbb hogy a nógrádi várak - köztük Baglyaskő, Ecseg, Fülek, Hollókő és Somoskő - csak azután kerültek a király uralma alá - akár ostrommal, akát harc nélküli behódolással -, hogy Csák Máté legfontosabb várai, Trencsén, Appony, Privigye, Bajmóc, Tapolcsány és Léva már elestek.

58 Mikor történt Sztrahora elhagyása, pusztulása ? Oklevelek erről nem szólnak, de a régészeti feltárás még bizonyosan kiderítene valamit. Néhány évnek kellett eltelnie, amíg a „tájkép csata után" rendeződött. A „bűnösök" elnyerték büntetésüket, vagy a harcokban estek el, így Leustakot és Jákót 1323-ban néhai (quondam) személyeknek nevezik

59 és valószínű, hogy a másik három fivér, Mihály, Péter és Mikus is eltávoztak már az élők sorából. Ekkor érett be Szécsényi Tamásnak a már apjától örökölt és hosszú évtizedeken át ápolgatott, melengetett bosszúja nemzetségtársai, Péter fiaival szemben. Elsőként, 1323. március 6-án Somoskő várát és összes tartozékait, Leusták és Jákó egykori fészkét nyerte el adományként Szécsényi Tamás, ezt követően, 1324. május 8-án Rimócot (Rymolch) és Lapujtőt (Lopuhtu), mint Illés fia Péter öt hűtlen fiának Hollókő, Baglyas és Sztrahora (Ztrahura) nevű váraihoz tartozó községek közül ezen oklevélben név szerint is említett helységeket kapta meg Szécsényi Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán.

60 1327ben azután befejeződött az Illés ág megfosztása eredeti birtokaitól és I. Károly Visegrádon, május 21-én kelt rendeletére a budai káptalan hites emberei kimentek egyrészt Hollókőhöz - ezzel rögtön bővebben is foglalkozunk - másrészt Illés fia Péter fia Péter Baglyaskő (Bogloskw) nevű várához, valamint Losonc (Luchunch), Eperjes (Eperies), „Zanasteluk" és „Izbische" nevű Nógrád megyében fekvő községeihez, végül pedig „Micaelis filii Petri de Ztrahura''' - így, genitivusban fordul elő minden alkalommal - Ipoly menti Kovácsi (Kwachy vagyis Szécsénykovácsi, ma: Kovacovce) és „Lewasteluk" nevezetű földjeihez, illetve egyúttal Mihály és „Fekete^ (Nigri) István fiainak, Miklósnak, „Cherep" Andrásnak és Péternek hűtlenségük miatt szintén elkobzott községéhez, Varsányhoz (Keet Wossyan) és mindezen birtokok helyszínére előbb törvényesen összehíva a szomszédokat, körbejárták és megerősítették a határjeleket, végül pedig beiktatták új földesurukat, Szécsényi Tamás erdélyi vajdát. 61 Károly Róbert kegyence még számos egyéb birtokot szerzett más, egykor Csák Máté pártján állt nógrádi, valamint hevesi nemesuraktól, így a Szécsény közelében fekvő Endrefalvát (Alpugh), Felfalut (Felpugh), Ujnyergest, továbbá Varbót (Vrbovka mai néven) és Trázsot (ma: Orhalom), végülSztregovát, Ráróst ésHartyánt, a távolabbi Hevesújvár vármegyében pedig Gyöngyöst, Bene várát és faluját (ma: Mátrafüred), továbbá Gyöngyöshalászit és egy Nagyút (Noghuth) nevű falut. 62 így véglegesen kialakította szécsényi és gyöngyösi uradalmait, amelyekhez a birtokközpontok (caput bonorum) körül, egymással határos községekben és az egyes falvakon belül is egyedüli birtokosként kezelt számos jószág, sok-sok alattvaló tartozott. 1334-ben megegyezett László kalocsai érsekkel, hogy elcserélik egymással a székhelyeiktől távol fekvő és csak kevés hasznot hozó birtokaikat, így Tamás vajda megszerezte a kishonti Rimaszombat, Rimabánya, Rimabrezó és Tiszolc vas-, réz- és aranybányászatukról híres helységeket és további 11 falut, odaadva értük Bács és Szerem megyékben fekvő 15 gazdag községét. A birtokszerzés csúcspontja, betetőzése 1334. május 5-én következett be, amikor I. Károly Róbert király „szeretett és hozzá közel álló kedves híve" Szécsényi Tamás 219