Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Nagy Ervinné: Tájábrázolás Madách műveiben

Válása után Sztregován élt, régebbi és újabb barátaival tartott fenn kapcsolatot. A Tragédia országos hírű költővé avatta, ettől kezdve egyre többet utazott fel Pestre, ahol leginkább Bérczy Károly Szervita téri házában időzött. A zajos, kapitalizálódó nagyváros idegen maradt számára „ahol most vasút robog, /Távírda játszik, gőzkazán fütyül" . . ./ „Csak a moslékos gyár büszkélkedik".

48 Tisztább, emberibb, költőibb az a világ, „hol pásztortűznél rólunk szól a dal", és a múlt visszhangja „Gyermekregék hímes szárnyaival" csendül fel. Érett férfikorában, rövid élete végén is megmaradt rajongása a természet tisztább Világa iránt, ahol „gyermekregék hímes szárnyaival" emberibb, költőibb az élet. Antikapitalizmusa majd a Tündér álomban hangzik fel, talán Arany hatására, aki nagyvárosi évei alatt is vidéki ember maradt. Szerettük volna felsorolni a költő utazásainak dokumentumait azzal a szándékkal, hogy bizonyítsuk, kimozdult megyéje szűkebb határai közül. Adósak maradnánk a költővel szemben, ha nem lapoznánk bele azokba a levelekbe, melyekben megfogalmazza, milyen élményt jelentett számára az utazás. Ha teheti és betegsége vagy még gyermekifjúként anyja nem akadályozza ebben, útnak ered és bejárja a környéket „Keszegen, Csalomján, Csesztvén utaztam" . . . írja Szontágh Pálnak - s csak a hivatal ment meg azon meglepetéstől, hogy (ti. nálad) Szécsénybe teremjek". Hivatalos és családi jellegű útjait is idesoroltuk, mert ezeknek is nyoma maradt költészetében. Több esetben felhasználtuk a Madách-rajzokat a művek kronológiai meghatározásához. A költő dilettáns festő volt, rajzai nem saját műfajukban tarthatnak igényt figyelmünkre, csupán az életmű megközelítésében. A konvencionális biedermeier technikával megalkotott képek megélt és megálmodott érzéseket sugallnak. Személyes élmény és ábrázolási konvenció egyesül ezekben az alkotásokban „álomvilágának elemeivel"

46

, mely más oldalról kiegészíti, közelebb hozza az olvasóhoz Madách tájábrázolását. A megformálás csiszolatlan, de a gondolat eredeti, mint ezt a tájat bemutató lírájában és prózájában látni fogjuk. Téma szerint a gyűjtemény többnyire még gyermekkori tréfás rajzokból, családi vonatkozású képekből és utazási élményeit illusztráló rajzokból áll. „Én Sztregovát kétféleképpen festem" írja Lónyainak szülőfaluját bemutató tájleíró levele után. Madách szokása, hogy amit leír, azt lerajzolja. így társul az ismert sztregovai képhez a leírás, Trencsini, másként teplici fürdők című cikkéhez a 8. sz. rajz, első alföldi útjához a 48. sz. „képregény", a második alföldi útját bemutató 1850. okt. 6.-i dátummal ellátott rajz, ami talán a legsikerültebb alkotásnak mondható. Érdekes még a 46. számozású, amely két házat ábrázol, az első oszlopos előterú a csesztvei kúriára emlékeztet, a másik fantáziacsapongás egy soktornyú nyári lakról. A kép alatt Madách Aladár kézjelével ellátott dátum „1860 körül". Ebben az időszakban kezdik építeni „Imre dombján" Parócza puszta mellett azt a nyári lakot, melynek felavatásáról és rendeltetéséről Balogh Károly is beszámol. Mint ismeretes többen kapcsolatba hozzák ezt a „Borka szerelemmel". * * * Madách életének néhány tanulóévet (1837-1841) és a fogságának idejét (1852. aug.1853. aug.) leszámítva Nógrádban élt, ide kötötte a családi birtok, politikai és hivatali teendői, szerelme és csalódása; a költővé formálódás megannyi élménye, mely assan gyöngyszemet termett. S ha meg is fogalmazódik benne néha az elvágyódás rzése, „én ámbár jegyzői hivatalba léptem s ott munkálkodók" vagy életének utolsó 192