Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Nagy Ervinné: Tájábrázolás Madách műveiben

De lehet-e a kép és a vers között kapcsolat ? A versen végigvonuló szorongó hangulat „a titkos szellem szó", a „sorsunk sok csapása" allegorikus értelmezést is feltételez. Néhány sorában mintha emlékeztetne Tompa A gólyához című versére, melyet mint erre legutóbb Kerényi Ferenc mutatott rá

38 a költő már 1850 májusában ismert és lemásolt. De ha ezt csak feltételezzük, akkor is van egy vers, ami kétséget kizáróan a szabadságharc után keletkezett, és élmény anyagában az Alföldhöz kötődik. S ez Az alföldön című költeménye. A tájjal való újratalálkozás örömével indítja a sorokat, „Oh szép alföld, tárt s rejtélyes könyv te, / Tárd ki kebled egyszer még előttem^. Majd Arany János Családi körének hatására beszélteti „a csonka ifjút" „a nagyszerű napokról", amikor a pusztát „háromszínű zászló" ragyogta be. A családot és nemzetet ért tragikus gyászra utaló sor - „Miért maradtam én meg sírásónak ?" - talán akkor válik érthetővé, ha visszapergetjük az eseményeket a Madách-családot ért tragédiához. A Nógrád megyei Levéltárban Leblancné Kelemen Mária Madách-dokumentumok című kiadványában

39 találhatók azok a részben német nyelvből fordított hivatalos iratok, amelyek fényt derítenek a Madách-családot ért tragédia körülményeire. A tragikus eset országszerte ismert volt, a napilapok is közölték hírét, és Szendrey Júlia megható romantikus-szentimentális hangvételű novellát írt róla A honvéd neje címmel.

40 A Békés-Csongrád-Csanád megyék és Szeged város Cs. Kir. kerületi biztosa értesíti a Nógrád megyei Andreanszky Sándor főbiztost, hogy a bűntényben résztvevő nyolc személyt őrizetbe vették, és további adatokat kérnek „Madách Imre úrtól". Leblancné közli, hogy „az anyaggyűjtés utolsó szakaszában került elő az a német nyelvű dokumentum,

41 melyben Madách Imre 1850 őszén tájékoztatja a hatóságokat nővére és sógora haláláról. Majd a család jogi képviselőjeként a hivatalos felszólítás után Szegedre utazik, mint erről 1850. szept. 16-án kelt levelében olvashatunk. „Múlt (1850) február hó végén . . . akkoriban Szegeden létem alatt" „az elárverezett kocsi és lovakból (ti. Madách Mária tulajdonából) 90 s néhány pengő forintokat nem kaptam meg, mert azokat „tévedésből a nagyváradi sóhivatalhoz küldték".

42 Madách Imre tehát „1850. február végén" leutazott Szegedre, elárvereztette a kocsit és a lovakat és bejelentette igényét a többi elveszett értéktárgyra.

43 Az újonnan előkerült dokumentumok igazolják kétséget kizáróan, hogy Madách Szegeden is járt, és hogy újra végigutazott az Alföldön. így a tájjal való újratalálkozáshoz kapcsolódhat a fent idézett Az alföldön című vers és az utazást ábrázoló kép. Horváth Károly mutat rá arra, hogy a költő szívesen vetít két vagy több élményt egy-egy művére. Ezt teszi a Halál költészete ötödik részében, ahol „pozsonyi és pesti emlékei mintegy eggyé folytak lelkében".

44 A város leírása / „Hallom mint zúg le a Duna árja, / Kelet s nyugatra tárván karjait, / Északról a Kárpát. . . Délről. . . alföld sík vidéke'''' öleli; ez Pozsonyra illik, viszont a „zajos" és „ifjú" jelzők inkább Pestre, ahol szabadlábra helyezése után „magányosan bolyonghatott a város piacain." így az alföldi utazás versben és képen két távolabbi élmény egymásra vetítése. A versben „lánykám" és „nő" megszólítás is erre utal. Egy korábbi idillikus kocsiút talán Csehtelek és Tóti között, és az 1850-es évek tragikus „sorsunk sok csapásával" terhelt út, melyről jogosan állapíthatta meg: „Mért maradtam én meg sírásónak?" Madách egy másra vetítő technikáját többször megfigy élhetjük még. Ilyen módszerrel készült Fogságomból II. című vers és Kolozsyak elbeszélése. De legtökéletesebben Az ember tragédiájában láthatjuk, amelyben minden történelmi színben az adott kor jelene, az edenbeli múlt emléke, és az időben egyre távolodó jövő megsejtésének idősíkjai váltakoznak.