Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Gáspár János: A temesvári önkéntesek

Azután elérkezett 1945. január 17-e. A kinti munkára kijelölt századok felsorakoztak a téren és elindultak a táborkapu felé. És itt érte őket a nagy meglepetés . . . A kapunál nem várta a századot fegyveres őrség, hanem csak a szolgálatban levő szovjet tiszt és a hadosztály parancsnoka. Pár rövid mondatban bejelentették, hogy a Szovjet Táborparancsnokság a bizalom jeleként - úgy határozott, hogy a továbbiakban a munkára kivonuló századok mellé nem ad őrséget, hanem azok legénységéért saját tisztjük felel ! Az emberek az első percekben talán fel sem fogták a szavak jelentőségét. . . Csak azt látták, hogy parancsnokaik bemennek az őrszobába, hogy aláírásukkal igazolják a kivonuló létszámot, majd kijönnek, és századuk élére állva „Indulj !"-t vezényelnek. Kun István zászlós az elsők között volt, aki századával őrség nélkül vonult ki. ő így ír erről naplójában : „. . . Mit éreztünk, amikor kiléptünk a kapun és túl voltunk a kerítésen? Nem lehet leírni. Szép idő volt, és mi, mint ifjú gyerekek, játékosan, valami megmagyarázhatatlan kedvvel, érzéssel mentünk. Szívtuk a tiszta, szabad levegőt." A hír futótűzként terjedt el a bennmaradok között. Eljutott a szerkesztőséghez is, és lapzárta előtti hírként még bekerült a Híradó 2. számába : „Január 17-e nevezetes nap a hadosztály életében . . . Ezen a napon vonult ki először orosz őrkíséret nélkül a táborból az ún. „favágó század". Magyar tisztek, tiszthelyettesek és tisztesek vezették a századot. Fontos esemény ez a hadosztály életében, mert egyszerűen azt jelenti, hogy az oroszok megbíznak bennünk . . . Ezt a bizalmat meg kell szolgálnunk, erre a bizalomra méltónak kell lennünk . . " És hogyan emlékszik vissza minderre az egyik leghitelesebb szemtanú, Sz. Sz. Minaszján hadnagy, szovjet összekötő-tisztünk ? ő 1977-ben ezt írta visszaemlékezésében : „Első alkalommal velem együtt vonultak ki a táborból őrség nélkül. Szigethy Zoltán hadosztályparancsnok, és ha jól emlékszem Pártos Imre komisszár jöttek velem együtt az első sorban. Az oszlop magyar katonadalokat énekelve a teherpályaudvarra tartott, ahol a tábor részére érkezett szállítmány kirakodása volt a feladat. Szigethy elvtárssal még előtte való nap megbeszéltük, hogy a hadosztály másnap reggeltől a mi őrségünk kísérete nélkül vonul ki századonként. Ezt a döntést a Táborparancsnok hozta vélem egyetértésben," Igen, valóban így volt, az emlékek azonban összemosódtak emlékezetében 1977re. Az első - és a többi ezt követő - kivonulásokat ugyanis január 22-én egy 2000 fős „oszlop" felvonulása követte Temesvár belvárosában. Ekkor menetelt б is az első, sorban, és zengett - biztatására - a magyar katonanóta . . . Ezen a szemlén - mert hisz ez az volt - a résztvevők már egységes felszerelésben, derékszíjjal, tisztek vállszíjjal vettek részt, és a sapkákra felkerült a hadosztály megkülönböztető jelvénye a lemezből kivágott piros háromszög, a fekete egyes számmal. Ekkor már felszerelés és fegyelem tekintetében is katonák voltak. Ezt igazolják Minaszján elvtárs kései 1977 évi - elismerő szavai is : ,J£zekben a napokban igazolva láttuk, hogy a magyar önkéntes hadosztály teljes szívvel és lélekkel kész a szovjet csapatok segítségére lenni a fasizmus leverésében. :" 170