Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Gáspár János: A temesvári önkéntesek

márpedig nekik egyszer s mindenkorra elegük volt a háborúból, ők bizony ha ezt levethetik, mégegyszer nem vesznek magukra angyalbőrt ! . . . Aztán egyideig még ott győzködték egymást az emberek, majd elvonultak barakkjaikba, elvinni a hírt azoknak, akik nem voltak ott a gyűlésen. Velük tartott pár fiatalabb tartalékos tiszt is. Mentek egykori szakaszukhoz, ők már döntöttek, nem voltak kíváncsiak rá, mi folyik a tiszti-barakkban . . . Ott bizony teljes volt a zűrzavar. Most már nem csak feltételezésről volt szó, nyíltan színt kellett vallani mindenkinek . . . Röpködtek a hazaáruló, esküszegő jelzők, a hazatérés utáni hadbírósággal való fenyegetések. A tartalékosokat ez persze kevésbé érdekelte, ők - szinte kivétel nélkül - a jelentkezést tartották egyedüli helyes lépésnek . . . Azután a hivatásosok csoportja is megbomlott, és a józanabbul gondolkodók kiváltak, csatlakoztak a tartalékosokhoz. A vita persze folyt tovább. Egészen vacsoráig. Ekkor egy kicsit elcsitult, de csak azért, hogy utána még hevesebben folytatódjon. Majd egy pár „úr" szedelőzködni kezdett, s bejelentette, más barakkba költözik, mert nem hajlandó továbbra is egy levegőt szívni ilyen hitszegő hazaárulókkal ... El is mentek . . . Nem hívta őket vissza senki. . . * * * A láger egész este nyüzsgő hangyabolyhoz volt hasonló. De még éjjel is keveset aludtak az emberek. Izgatottan várták, mit hoz a holnap, 1945. január 1-е, Újév napja ... Reggel a jelentkezni szándékozók korán reggeliztek, s mentek sorbaállni a barakkhoz, ahol a „sorozás" lesz. Még mindig úgy voltak vele, hogy hitték is nem is, de semmiféleképp nem akartak lemaradni róla . . . Ott volt már a magyar „Komíté" is. Azután megérkezett az orosz tiszti bizottság, fehérköpenyes egészségügyiekkel. Bementek a barakkba - ahol előzőleg egy hosszú asztalt állítottak fel -, és először is az önként jelentkező tiszteket kérték vizsgálatra. Jöttek, és azonnal vetkezhettek is meztelenre. Szabályszerű sorozás folyt. Az asztal két végénél volt a lajstrombavétel. Az egyik oldalon orvos, a másokon orvosnő vizsgálta meg a jelentkezőket. Aki azután megkapta az „otvecsát" jelzést, már mehetett is az orosz írnokhoz bediktálni személyi és katonai adatait, majd az utolsó rublikában nevét aláírva, már, mint hadosztálytag állhatott - gyorsan felöltözve az átvezetendők közé. Azokat ugyanis, akik beváltak egy orosz őr százasával átvezette a saját maguk által kialakított táborrészbe. Azonnal hozzá is kezdhettek berendezkedni a három emeletes priccsekkel berendezett, nagy szobákra osztott barakkokba. A tisztek a 20-as legszélső szobájába, a többiek pedig sorban, ahogy jöttek, a mellettük levő szobákba, illetve a 19-es és 18-as, majd pedig a 31-33-as barakkokba. A sorozás napokig tartott. . . Ezt az időt használta fel a „Komité" a hadosztály szervezeti felépítésének kidolgozására. A szervező bizottság a hagyományos magyar hadrendet véve alapul, egy könnyúhadosztály, azaz 3 ezred és egy önálló őrzászlóalj felállítására tett javaslatot, amivel a Szovjet Parancsnokság is egyetértett. Ennek az elképzelésnek a létszámszükséglete 5500 fő lett volna. A sorozás befejezését követően kitűnt, hogy a jelentkezők száma - egyenlőre - csak a 3 ezred felállítását teszi lehetővé, a Szovjet Parancsnokság azonban összekötő tisztje útján vállalta, hogy a hiányzó létszámot a későbbi fogoly-szállítmányok önként jelentkezőiből a „Komité" rendelkezésére fogja bocsátani. 165