Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál

társát, Kandó János szolgabírót pedig elfogatta, s szégyenszemre, összekötözött kézzel, török katonák kísérték végig a falvakon.

28 Buday Pál hasonló ok miatt kerülhetett török fogságba. Rabságáról két esetben emlékezik meg. Kiszabadulása után 1635-ben tiltakozik Pest vármegyénél az ellen, hogy rabsága alatt Telegdy János nyitrai püspök, kalocsai érsek Bács megyében' Radonitty és Perelkovitty rác faluját elfoglalta.

30 Később, évtizedek múlva emlékezik arról, hogy rabságában Széchy György felesége (Homonnay Drugeth Mária) és Jákóffy Ferenc igen jót tett vele.

59 Mindkettő az erdélyi fejedelmek híve, így feltételezhetjük, azok közbenjárására, a fejedelem kívánságára engedte szabadon a pasa Buday Pált. Tizedbérlő három vármegyében A hatalmas kiterjedésű váci egyházmegye püspöke 1543-tól Nagyszombatban székel. Egyházi tizedének beszedését bérbe adta, a hódoltságban leginkább a várak kapitányai, hadnagyai hajtották be katonai segédlettel. Eszterházy Pál nógrádi főkapitány Vác és tíz jelentős falu tizedéért 1622-ben 556 forintot fizet. Akinek saját faluja, jószága volt, az egyházi tized árendálására elsősorban szerzett jogosultságot, így a Nógrád megyei birtokosok éltek ezzel a lehetőséggel. A tized árendálásából legalább háromszoros jövedelmük származott. Buday Pál - a váci püspök megbízásából - 1642-ben felhívja a földesurakat, hogy vegyék bérbe az egyházi tizedet, Pest és Heves vármegyékben. Buday felesége, Nógrád megyei falvain kívül, több Pest és Csongrád megyei falu tizedét bérli ; 1620-ban fele Hártyán és fele Pvátót (Pest megye) árendáját 6-6 forintért. Az elpusztult saját faluját, Herencsént, Gedét és Csecsét 1622-ben 6 forintért, Solt megyében Szentmiklóst 5 forintért, 1628-ban és 1634-ben a kissé benépesült Gede és Csecse árendájáért 9 forintot fizet. 1643-ban Csongrád megyében, a nemrég megszállt Csányért 4 forint árenda járna, de a dézsmajegyzék szerint ezt nem egyenlítette ki.

31 Ebben az esztendőben arendálta a váradi káptalan Nógrád és Pest megyei falvainak: Lőrincnek, Kerepesnek, Szadának és Veresegyháznak tizedét is. A váci püspök dézsmajegyzékében ezen falvak szerepelnek, mivel a váradi káptalan időközben feloszlott, így Pest és Nógrád megyei birtokai ideiglenesen a váci püspök jövedelmét képezték. Buday Pál vállalja, hogy „az árendát pedig a szokott accidentiákkal Rosnay János uram kezéhez Nagyszombatba a jobbágyokkal felszolgáltatom."

32 Űgy látszik, nem tett eleget minden vállalt kötelezettségének, mert három év múlva a püspöki dézsmajegyzék vezetője megörökíti: „Lőrinci dézsmát Budai hatalmasul erővel bedézsmálta egi Pinzt sem adott, Gedet is, Kerepest is, Herencsint is, Keszit is nem akarja, hogy dézmát adjon, noha ki volt az ideje." 1653-ban saját falvai (Herencsény, Csecse és Gede) mellett Kistarcsa árendátora, megosztva Ráday András alispánnal, egészen haláláig. Gede és Csecse árendája 1660-ban 10 forintra emelkedik. A váci püspökségnek a XVII. század elején saját városa és falvaiból származó úrbéri jövedelme a summa, mely a cenzus és robotváltság, valamint a tized felének megváltásából eredt. A dézsma másik felét Nógrád vára fenntartására kellett fizetni az adózóknak. A váradi káptalan falvainak árendája szintén nemcsak a tizedre, de a summára is vonatkoztak. Buday Pál 1622-ben a váci püspök faluját, Kosdot 100 forintért bérelte.

33