Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

kányt, hogv együtt vívjátok ki a tarjáni sztrájkolókkal az emberibb megélhetéseteket! Magyarország dolgozói! Segítsétek a harcoló bányászokat! Egy óra bért a sztrájkban állóknak! Ne engedjétek, hogy a sztrájkoló bányászokat az utcára dobják . . ." Ez a felhívás tulajdonképpen - bár késve - az országos bányászsztrájk meghirdetését jelentette.

68 A KMP illegális lapja a Kommunista is hasonló tartalommal írt : „A salgótarjáni bányászok példát mutattak az egész ország dolgozóinak és ezért a tarjáni sztrájkot, mint az egész proletariátusért való harcct kell tekintenünk. Minden kommunistának és szimpatizánsnak, de minden osztályharcos munkásnak is kötelessége a tarjáni sztrájkot támogatni és tetté kell váltani a KMP jelszavát: egy órabért a tarjániaknak!"

69 A bányászsztrájk, ha nem is olyan intenzitással, mint a sztrájk első hetében, tovább folyt. A tárgyalások a pótsztrájkvezetőség helytelen állásfoglalása miatt, de hozzátehetem, az igazgatóság elzárkózása miatt sem indultak meg. Az igazgatóság a megdolgozott béreket sem fizette ki a sztrájkólóknak. Ebben az ügyben küldöttség kereste fel a központi bányaigazgatóságot Budapesten. A központi igazgatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy sztrájkoló munkásokkal nem tárgyal. Ha munkába állnak, „hajlandó a helyi panaszokat jóindulatúan kezelve megvizsgálni és megfontolás tárgyává tenni, hogy abból mi teljesíthető és mi nem." Tehát a munka felvétele esetén is csak a helyi panaszok megvizsgálásáról lehet szó és nem a sztrájk alapköveteléséről, a 15 százalékos béremelésről. ,,A vállalat szerint munkabér rendezésről szó sem lehet", sőt a vállalat „nemcsak a munkáslakások világítását zárta el, hanem sok bányamunkásnak, akik több esztendő óta dolgoznak a vállalatnál, elbocsájtó levelet küldött ki és megindította ellenük a kilakoltatási eljárást."

70 Az Űj Március a sztrájkról szóló beszámolóját így folytatja: „A sztrájkoló proletárok minden anyagi támogatás nélkül éhezve vívták osztályharcukat négy héten keresztül, a bányakapitalistákkal, a hatóság terrorjával, a szociálfasiszták árulásával és denunciálásával szemben. A helyi csoportok sztrájktanyát szolgáltattak, a sztrájkolok állandóan a sztrájktanyán tartózkodtak. A salgótarjáni munkásotthon szintén sztrájktanya volt, a kerület minden részéből idejártak a munkások az egész sztrájk alatt. Reggeltől-estig itt tartózkodtak. A hatóság részéről rendörök, detektívek szintén állandóan itt tartózkodtak. A munkások az ilyen sztrájk*anyán naponta tartottak rögtönzött gyűléseket. Ezeken a gyűléseken állandóan követelték a 25 letartóztatott szabadonbocsájtását.

,,n A Népszava ugyan közölte, hogy a letartóztatottakat, 6 kivételével szabadonbocsájtották. Salamon Imre, Eppich Ede, Kakuk Ferenc, Sulyok András, Blaskó Lajos és Földi István sorsa felett a vádtanács fog dönteni - írta a lap. Ezt a közlést a Népszava négy nap múlva úgy módosította, hogy még mindig fogságban vannak a letartóztatott bányászok. Értesülésük szerint 18-án a hat fő kivételével szabadonbocsájtották a bányászokat, de - mint írják - a rendőrség visszatartotta őket.

72 Folytatva az Uj Március közlését : „A vezetőség látta azt, hogy ez a sztrájk elvérzett, az éhség elérte tetőfokát, tehát igyekezett megértetni a tömeggél, hogy a munkát fél kéli venni. Azokban az aknákban, ahol a proletárság tudatosabb volt, ott hallani sem akart arról, hogy a munkát megindítsa. Képesek lettek volna bármilyen éhséggél és bármilyen veszéllyel továbbra is harcban maradni. A negyedik héten rögtönzött gyűlésen a munkások elhatározták, hogy ha a letartóztatottakat szabadon engedik, a munkát felveszik. A munkafelvételre rá voltak kényszerítve, az éhség, a hatósági terror, a szociálfasiszták árulása és a sztrájktörők szaporodása miatt. A sztrájkolok a vállalattól és a hatóságtól ígéretet kaptak arra, hogy ha a munkát felveszik, a letartóztatottakat azonnal szabadlábra helyezik. 114