Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról
A sztrájkolok felvették a munkát és a letartóztatottakat szabadon bocsa jtották. ,, ' !3 A rendőrség és csendőrség által fogva tartott munkások ténylegesen hazatérhettek, mivel „a bűnügyi eljáráshoz szükséges bizonyítékok beszerezhetők nem voltak." A munkából való kizárást viszont nem kerülhették el. 74 A Népszava a november 27-i számában adja hírül, hogy véget ért a sztrájk. Az összvezetőség határozata alapján 27-én, szerdán felveszik a munkát. Mint elterjedt hírt közli a Népszava, hogy akinek a sztrájk alatt felmondólevelet küldtek, az nem állhat munkába. Ezek között sok olyan sokgyermekes munkás van, aki 15-25 éve áll a vállalat szolgálatában. 75 A KMP salgótarjáni kerületi bizottsága egyik tagjának tollából megjelent írás végezetül értékeli a salgótarjáni bányakerület munkásainak négyhetes sztrájkját. Bevezetőül a Szakszervezeti Tanácsnak és a Bányamunkás Szövetségnek a sztrájkot elítélő, kommunista ellenes megnyilatkozásairól szól. „Peyer, az akasztóminiszter a Népszava december 1-i cikkében irt a salgótarjáni sztrájkról. Elitéli a sztrájkot, mint ahogy ezt a szociálfasiszták szokták. Denunciálta a salgótarjáni vezetőséget, hogy Fülekre jár kommunista tanfolyamra. Továbbá azt írja, hogy ők nem avatkoztak bele a sztrájkvezetésbe, mert le akarták járatni. Nem avatkozhattak bele, mert a salgótarjáni proletárság nem engedte meg, hogy beleavatkozzanak. A sztrájkba való beleavatkozásuk annyiból állt, hogy igyekeztek sztrájktörőket szervezni és állandóan denunciáltak. Az akasztóminiszternek nem tetszik az, hogy a salgótarjáni bányamunkások mozgalmát az aknaközi bizottság irányítja. Ez nem is tetszhetik neki, mert így nincs számára lehetőség, hogy a munkásságot továbbra is elárulhassa. A salgótarjáni proletárok példát mutatnak, hogyan kell saját ügyük intézését kezükben tartani. Rövidesen az ország valamennyi bányász proletárja fel fogja ismerni az aknaközi bizottság fontosságát és követni fogja a salgótarjáni proletárokat, így érthető is, hogy az akasztóminiszternek olvad a vaj a fején, hogy a HorthyBethlen rendszernek nem szállíthatja a bányász proletárokat.'''" 7 * Peyer Károly a Szakszervezeti Tanács titkára - bár a sztrájk ideje alatt nem járt Salgótarjánban - összegezte a salgótarjáni bányamunkás sztrájk tapasztalatait. Megállapította, hogy „a harc teljesen eredménytelenül végződött a munkásokra nézve, sőt a bányatársulat kihasználta a kedvező alkalmat. Körülbelül száz munkást nem vesz vissza, azonkívül meghosszabbította a munkaidőt átlagban egy fél órával azzal az intézkedésével, hogy amíg eddig a külszínen történt a váltás, most a csapatok a föld alatti munkahelyeken váltják föl egymást." A bányamunkásság négyhetes harcát úgy jellemezte, mint „féktelen demagógiával űzött propaganda, amelyet külföldi pénzen folytatnak a munkásság „forradalmasítása" végett." S mivel a sztrájk vezetéséből is kirekesztették őket, a mozgalom irányítóiról is meg van a véleménye. „A salgótarjáni mozgalmat túlnyomó részben fiatal emberek irányították, akiknek nagy része 18-22 éves. Ezeket tömték meg Losoncon és Füleken bolsevista maszlaggal és ezeket használják föl arra, hogy a vadmozgalmakat megszervezzék, azokat a vadsztrájkokat, amelyeknek eredménytelensége csak a kapitalizmusnak hozhat előnyt." 77 A Bányamunkás c. lap bolsevista ugratásnak nevezi a bányászok novemberi forradalmi mozgalmát. „Nem lehet megengedni, hogy a bányamunkások ezrei játékszerei legyenek politikai kalandoroknak és közgazdasági analfabétáknak, akik a harc után eltűnnek . . ," 78 Ehhez csak annyi megjegyzés kívánkozik, hogy mihelyt a kommunisták ragadták magukhoz a mozgalom vezetését, a bányamunkások máris játékszereknek minősülnek a kommunista vezetők kezében, de hosszú éveken keresztül a Bányamunkás Szövetség reformista, megalkuvó politikája és irányítása akkor vajon minek minősíthető. S hogy a harc után a kommunista vezetők eltűntek, azt nem jó8* 115
