Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról
November 11-én a salgótarjáni járás főszolgabírója jelentést küldött a belügyminiszternek, melyben többek között a következőket írta : „Meggyőződésem szerint a munkások 90 százaléka tényleg a jobb megélhetésért sztrájkol. Azonban a vezetőség s az ahhoz közvetlenül tartozók sztrájkjának politikai háttere van éppen a szociáldemokrata pártban történt szakadás miatt, s mivel a szoc. dem. pártból kiváltak, az Ocskovszky-Fodor-féle szélsőséges frakcióhoz csatlakoztak, s most találták a legalkalmasabb pillanatot arra, hogy a sztrájkkal eredményeket elérve a többi munkás szervezeteket is magukhoz vonzzák. A magam részéről tehát egyedüli helyes álláspont jelenleg az, hogy a munkások részére semmiféle engedmény ne adassék, mert ha ez megtörténne, úgy azt kizárólagosan a legszélsőségesebb vezetők eredményeként tüntetnék fel, kik a sztrájkot csinálták, s előállna az az eset, hogy az egész szénmedencét bolsevizálnák." A továbbiakban írja, hogy egy munkás csoporttal tárgyalt, akiktől kereseti cédulákat és az élelmiszer vagy ruhaüzletben való tartozásuk igazolását kérte be, melyek alapján „az egy pár bemutatott cédulából már meg is állapítottam, írta a főszolgabíró -, hogy a kereset gyenge" s ha a jogos kívánságokat a bányaigazgatóság teljesítené, akkor a hatósági közbelépés eredményét a sztrájktörők eredményeként tüntethetnék fel. 54 A bányaigazgatóság miután azt tapasztalta, hogy az elbocsájtásokat figyelmen kívül hagyják a munkások, „csendőrséggel szállatta meg az egész környéket, megtiltotta, hogy a munkások az egyik telepről a másikra átmehessenek, nem fizette ki a munkásoknak hátralékos bérét sem, és megkezdte a küakoltatásukat." 55 A társulat vezetősége a Csóka-féle gazdasági szövetség segítségével megkezdte a sztrájktörők toborzását is, akiknek napi 1 pengő 50 fillért, mint pótlókot igért és biztosítékot arra, hogy megvédik a sztrájkolókkal szemben. A bányaigazgatóság harcmodorát jellemzi az is, hogy a szénkerületben dolgozó kb. 1200 szociáldemokratát nem osztották be nagyobb csoportokban munkára, hanem szétszórtan az Ébredők és a Csóka-féle gazdasági szervezet tagjai közé. Ezzel csökkentették a lehetőségét annak, hogy a sztrájkolókhoz csatlakozzanak. A Szakszervezeti Tanács és a Bányamunkás Szövetség központi vezetősége november 5-i beavatkozási kísérleteire, valamint a sztrájkvezetőség november 7-e utáni letartóztatására a tarjáni medence aknaközi bizottsága röplapon keresztül hívta fel az éhbérek ellen küzdő munkásokat a mozgalom elárulásának veszélyére. „Bányászok! Elvtársak! Vigyázat! Árulás készül ! A peyerista árulók Fodor-Ocskovszkyval szövetkezve el akarnak árulni benneteket ! Tárgyalni akarnak nevetekben ! Megint a döntőbíráskodási maszlaggal jönnek ! Úgy tesznek, mint a farizeusok ! De a munkások pénzét, a bányászok pénzét nem a ti harcotok támogatására költik! Lefogatták a magatok közül választott vezetőiteket ! Nem hívják fel az összmunkásságot a támogatástokra ! És mégis ők akarnak tárgyalni a nevetekben ! El akarnak árulni ! Az eddig hozott áldozataitokat hiábavalókká akarják tenni ! Ne engedjétek! Verjétek ki soraitokból az áruló Peyereket, Tódorokat, Ocskovszkyakat ! Csak a saját magatok közül választott vezetőkben bízzatok! Saját tárgyalóbizottságtokat engedjétek csak tárgyalni! Éljen a győzelemig tartó harc ! Szabadra az elfogottakkal ! Ide a 15 százalékot ! 110 >-