Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

X. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1984 NÉPRAJZ VOLKSKUNDE Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában Kapros Márta A megesett lány problémakörhöz több irányból közelíthet a néprajztudomány, így különböző témájú publikációk szolgálnak idevonatkozó adatokkal. A népszokások tárgyalásánál a házasság előtti teherbe esés, törvénytelennek minősülő szülés elsősorban az ifjúkor, házasságkötés, születés

1 érintkező témájaként jelentkezik, mivel e körülményeknek módosító szerepe volt az ünnepi szokásokban.

2 A leányanyára, törvénytelen gyermekre sajátos jogszokások vonatkoztak, amelyekre a népi jogélet kutatói kezdettől fogva kiterjesztették figyelmüket.

3 Az idevonatkozó problémák komplex megközelítése a népi társadalom kutatása oldaláról lehetséges. LUBY Margit, KISS Lajos, illetve FÉL Edit, MORVA Y Judit, ÖRSI Julianna különböző témájú publikációi adataikon túl, számos lényeges szemponttal segítik az eligazodást.

4 A népi erkölcs, a paraszti értékrend módszeres vizsgálatának megindulása mutatja, milyen lényeges kérdések megválaszolása lehetséges ilyen közelítésből.

5 Jogos várakozással tekinthetünk a parasztság szerelmi élete iránt tapasztalható érdeklődés megélénkülése felé is.

6 A kutatástörténet sajátosságai mellett, a téma periférikus jellege, lényegében deviáns állapotot hordozó volta is közrejátszik abban, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok inkább csak óvatos következtetéseket, esetenként a túl általános vagy éppen egyedi sajátosságok kiemelését teszik lehetővé. Nyilvánvaló, hogy történeti és recens anyag további feltárására van szükség.

7 Ez késztetett arra, hogy adalékként közre bocsássam azon anyagomat, amelyet a születés tágan értelmezett hagyománykörének feltárása során, mintegy mellékesen gyűjtöttem a megesett lány, törvénytelen gyermek témákból az Ipoty menti községekben.

8 Szexuális kapcsolatok az udvarlás időszakában

9 Ha egy lányra azt mondták „szeretője van", az annyit jelentett, hogy udvarlója van. A szeretőből nem feltétlenül lett később férj, gyakran azonban mélyebb, tartósabb kapcsolat alakult ki ilyenkor a fiú és a leány között, amibe a szexualitás is beletartozhatott. Ez utóbbira használatos külön kifejezési formák: a lány „od'adta magát", ,,hagyta magát", „leadta magát", „összefeküdtek", „együtt háltak", „összeálltak". Általában inkább csak néhány, esetleges együttlétről beszélhetünk. A hagyományos közös szórakozási alkalmakat követően a legény hazakísérte a leányt, s ezek a kerülővel megnyújtott esti séták adták leginkább a lehetőséget. A jobbára riadt, szo319