Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

Igásállatok irányítása Az igásállatok irányítása, gyorsabb mozgásra buzdítása ustorral és szavakkal történik. A lovak hajtására többnyire üzletből vásárolt szíjat használnak, melyet maguk által vágott 1,20 m hosszú eper-, vagy mogyorófából készült nyélre hurkosán rögzítenek. A nyél részei: ágas, nyak, derék, fogórész. A szájon, a nyak alatt görcsök vannak, melynek segítségével hosszabbítani lehet az ostort. A négyes fogatnál használt ostor nyele másfél méter hosszú, szíja pedig meghaladja a három métert. A legjobb lónak azt tartják, amelyik „nem ismeri az ustort", vagyis a hajtószár fogásából és szóból is ért. A legtöbb ló úgy van szoktatva, ha 3—4-szer röviden megrántják a gyeplőt, akkor szaladnia kell. A gyeplő lefogása a megállás jele. Ha pedig „odaadja a gyeplőt" úgy megy, ahogy akar. Indításkor azt mondják a lónak gyio, vagy na, megálláskor hóha. Vezetni a lovat csak akkor szokták, amikor először szánt. Utána már csak szóval és gyeplővel irányítják. Ha azt akarják, hogy a fogat balra menjen, akkor azt mondják hozzád, ha jobbra tűled. Szólnunk kell még a hajtószár tartásáról is. Két formája ismeretes: egykezes és kétkezes fogós. Az egykezesnél a gyeplő jobbkézben volt, a hajtószár egyik ága a mutató-és közópsőujj között megy a tenyérbe, míg a másik a mutató-és hüvelykujj közé kerül. Kétkezesnél marokra fogja a szárakat. Két ökrös fogatnál kisostort használnak. Ennek nyele egy méter, a rajta lévő szíj másfél méter hosszú. Négyes fogatnál négyellős ostorra,! irányítják az ökröket, melynek nyele másfél méter hosszú, a szíjnak pedig olyan hosszúnak kell lennie, hogy azzal a szekérről az első pár térdét elérhesse (kb. 4—5 méter). A nyele cserfából van, szíját otthon fonták meg, többnyire nyolcas fonással. A négyellős ostor nehéz, azért mindig a jobb vállon viszik. Ennek a szíján már van nyak, telek (általában kettő), derék, csapó, ustorhegy. Ökörnél az irányítás szóval, vezetéssel, olykor gyeplővel történik. Indításnál na, ne szót mondanak, megállásnál hó, hóha. Ha jobbra akarnak fordulni cselőt, ha ЬэЛга hajcot mondanak. Szántásnál 3—4 éves korukig vezetik, utána gyeplőzik az ökröket. A gyeplő kötélből van, melyet az ökör fején lévő lánchoz kötik. Városban még a legmegbízhatóbb ökröt is vezetik. Vonóállatok betanítása Egy korábbi tanulmányunkban részletesen áttekintettük a vizsgált községek állatállományának számszerű alakulását, változását a 18. század elejétől 1945-ig. A kitűnt adatokból kitűnik, hogy a kevés rét, legelő és szántóföld miatt a gazdák nagy számban nem tudtak csikókat, tinókat tartani. Többen még azt sem engedhették meg maguknak, hogy saját igaerő-szükségletük kielégítésére neveljenek csikókat, illetve tinókat. A vizsgált községekben a csikók és tinók több éves haszon nélküli tartására nem volt lehetőség. Amint lehetett munkába állították. Amikor a csikók és tinók vételével, betanításával, nyereséggel történő eladásával kezdtek foglalkozni, a napjainkban is ismert szerényebb betanítási eljárások már elterjedtek voltak. Később a gazdák anyagi helyzete, nyerészkedési vágya sem engedte meg, hogy a csikók és tinók vételébe fektetett pénz 2—3 évig jövedelmező felhasználás nélkül álljon. Ezért a vásári eladásra vett vonóállatok betanítására kevés időt fordítottak. Cserhátsurány, Órhalom, Nagylóc gazdái csikót és tinót általában fele-fele arányban vettek és tanítottak be. Nógrádsipeken inkább 2 éves csikók vételével, betanításával és eladásával foglalkoztak. 276