Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

A csikó betanítása Témánk feldolgozásánál nem mellőzhetjük a vonó jószág betanításának uradalmi gyakorlatának megismerését. Az uradalmak már a 18. században is nagy számú növendék állatot tartottak a községek határában létesített tanyákon. A más szempontú tartás lehetősége az uradalmakban megengedte, hogy a modernebb csikó tanító iskola tananyaga mellett egy régebbi ,,ősi" eljárás is fennmaradhasson. A csikótanítás tavasszal vagy ősszel történt, amikor kevesebb volt a munka és kevesebb volt a légy is. Legjobban szerették a tavaszi tanítást, mivel ilyenkor kezesebb az állat mint ősszel. Egész nyáron karámban és legelőn levő jószágot nehezebb volt megfékezni. Télen már előre kinézték azokat a csikókat, amelyeket tanítani akartak tavasszal. Tisztogatás közben dörzsölgették azokat a részeket, ahová a hám fog majd kerülni. Az uradalomban a lovakat 3—4 éves korában kezdték tanítani. Legnehezebb munka a hámhoz szoktatás. Az istállóban a lovat hozzászorítják a falhoz, a fejét lehúzzák és rádobják a hámot a nyakára, majd ráhúzzák a hátára is, à haslót becsatolják és úgy hagyják egész nap. Enni nem adtak neki. Éjszakára a hámot leveszik róla. Másnap egy oszlopot állítanak a földbe (istállóban vagy udvaron) melynek tetejére egy csigát erősítenek. Az istrángot a hámhoz kötik, a hámfáról egy kötelet vezetnek át a csigán, melyre súlyt tesznek. A jászolba, vagy etetőbe lóherét tesznek. A ló eleinte nem mozdul, majd mindig előbbre megy, hogy elérje a takarmányt. A hám nekifeszül a ló szügyének, kezdi megszokni a húzást. Ismeretes a hámhoz szoktatásnak egy másik formája is. Egy napig ennél is fel van a ló szerszámozva az istállóban. Másnap kivezetik az udvarra, a kantárt megfogja egy ember, az istrángot meghosszabbítják 3—4 méterre és azt is megfogja egy-egy ember, a negyedik a hajtószárt fogja. A hajtószárral nem irányítják az állatot, azért teszik rá, hogy a háta szokja a gyeplő mozgását. Az istrángot fogó emberek 2—3 méterre mennek egymástól, hogy az istránggal ne érintsék a lovat. Az istrángot fogók húzatják magukat, hogy a hám nekifeszüljön a ló szügyéhez, majd közelebb jönnek egymáshoz. Ha a ló nem idegenkedik az istrángtól, egy ember is foghajta. Amikor hozzászokott a hámhoz 2—-3 méter hosszú packot (gerendát), kocsioldalt, tövisboronát húzatnak vele. Egy ember vezeti, a másik hajtja. Indításkor nem állhatnak fel a gerendára, mert megijedne a ló, ezt csak akkor szabad, amikor már húzza. Három-négy napig is járatják így. Ezután következik a kocsiba fogás. Előtte azonban párosítják a tanuló csikókat. Figyelembe veszik a nagyságot, színt, fejtartást. Meghatározzák, hogy az öreg ló mellett melyik oldalon fogják járatni. Ha az egyiket rudasn&k tanítják, akkor a párját kézsőnek kell befogni. A kocsiba való tanítás mindig öreg ló mellett történik. Az első nap vezetgetik, a második nap már el lehet engedni, de ráütni nem szabad, mert megvadulna a ló. A kocsit fokozatosan kell terhelni, először 2—3 ember ül csak fel, majd öten-hatan foglalnak helyet a kocsin. Egy hét után annyi terhet raknak a kocsira, amennyit az öreg ló elbír, de már ekkor ostorral legyezik a tanuló csikót, hogy ő is húzzon. Sokszor előfordul, hogy a hámot megtűrte magán a ló, de nem húzott. Ágaskodott, levágta magát a földre, ha terhet akasztottak utána. Ilyenkor kiverték a ménesbe vagy vásáron túladtak rajta. Amikor már minden csikó betanult, ismét párosították őket. Most már a tulajdonságot is figyelembe vették. Ha gyorsan járt, gyorsmenésű lóval párosították. A tanítás ideje alatt tanulta meg a ló a hajtás szavait és a gyeplő kezelését is. A gazdáknál a ló betörésének idejét a szükség szabta meg. Gyakran másfél éves korban is befogták. Azt tartották, hogy a fiatal csikó könnyebben tanul. A csikó betanulásának egyik formája az volt, hogy lógóslón&k fogták be. így betanult magától, 277